MIKÉNT ÉRTE A VILÁGHÁBORÚ SVEJKET, A DERÉK KATONÁT?
– Nahát, agyonütötték nekünk ezt a Ferdinándot! – újságolta Müllerné, a takarítónő Svejk úrnak, akit évekkel ezelőtt egy katonai egészségügyi bizottság véglegesen fölmentett a katonai kötelezettség alól, minthogy tökéletes hülyének találta. Azóta Svejk úr kutyacsiszároskodott. Hitvány kuvaszokat szedett össze úton-útfélen és azok családfáit hamisította jobb ügyre érdemes buzgalommal. E foglalkozásán kívül reumájával is sok dolga akadt, ami elég gyakran kínozta. Most is épp a térdét dörzsölte ferencpálinkával.
– Melyik Ferdinándról van szó, Müllerné? – kérdi Svejk úr tovább masszírozva térdét. – Nevezetesen én csak két Ferdinándot ismerek. Az egyik az, aki Pruscha drogéristánál szolgál és a múltkor véletlenül hajszeszt ivott, a másik pedig a Kokoska Ferdinánd, az, aki kutyagummit gyűjt. Egyikért se kár.
– Ugyan Svejk úr, dehogy! Nem ezekről van szó! A trónörökös urat, a Ferdinándot, a konopistit, azt a szentes kövéret…
– Jesszus Mária! – kiáltott fel Svejk úr, – na, ezt aztán megcsinálták! És hol történt a főherceg úrral ez a kellemetlenség?
– Szarajevóban. Ott lőtték le egy revolverrel. Tetszik tudni, épp ott kocsikázott kedves feleségével egy automobilon.
– Ugyan, ne mondja! Automobilon? Ejnye-ejnye… no látja Müllerné, miket csinál egy ilyen nagyúr! Beleül egy ilyen automobilba és pillanatig se gondol arra, hogy milyen szerencsétlenül végződhet a kocsikázás. És még hozzá Szarajevóban. Ez éppen ott van, abban a szerencsétlen Boszniában. Egész biztosan a törökök csinálták. Nem kellett volna elvenni tőlük annak idején Bosznia-Hercegovinát. Látja, látja, Müllerné… Tehát a mi trónörökösünk lelke már az Úr ölében nyugszik. Soká szenvedett?
– Dehogy, a trónörökös úrnak mindjárt vége volt. Hiszen tudja, Svejk úr, milyen veszedelmes szerszám egy ilyen revolver. A múltkoriban nálunk Noszléban egy úr játszott egy ilyen revolverrel, miközben az egész családját lelőtte, a házmesterrel együtt, aki úgy futott fel megnézni, hogy ki lövöldözik ott a harmadik emeleten?
– Némelyik revolver az istennek se sül el, Müllerné. Nagyon sok rossz gyártmányú revolver van a világon. Nagyon sok. De a főherceg úr részére valószínűleg valami jobb fajtát vettek. Én le merem fogadni magával, Müllerné, hogy az az ember, aki ezt megcselekedte, szép ruhába bújt ez alkalomból. Ez egész világos. Ilyen főhercegre rálőni nem valami könnyű dolog. Az, lelkem, nem olyan eset, mint amikor egy orvvadász lelő egy erdőkerülőt. Ilyen esetben nagyon fontos az is, hogy milyen ruhában van az illető. Ilyen magasrangú úrra egy toprongyos nem is lőhet rá. Oda, Müllerné, cilinderbe kell menni, nehogy a rendőr előbb csípje nyakon az embert, még mielőtt valamit is csinálhatott volna.
LETÖLTÉS