Menu

John Galsworthy: A túlsó parton

Anglia, a Nagy Világválság ideje: épp letértünk az aranyalapról, és amit eddig biztosnak tartottunk, az egyszeriben kérdésessé válik…

Megismerjük Claire Charwell-t, aki épp az imént érkezett Ceylonból a reménytelenül szerelmes Tonyval. Amit nem hozott magával, az a férje, Jerry, azaz Gerald Corven gyarmati tisztviselő. Jerry egy “vadállat”, úgyhogy Claire-nek eszében sincs viszontlátni őt. Jerry azonban nem osztozik ebben az óhajban, és hamarosan megjelenik Londonban…

“Clare felvonta szemöldökét és a fiatalember elhallgatott. Mindketten a partot nézték, mely pillanatról pillanatra közeledett.

Két fiatal lény, aki közel három hetet töltött együtt egy hajón, távolról sem ismeri egymást olyan jól, mint ahogy hiszi. Állandó tétlenségben élnek ezalatt, mintha minden mozgás megállott volna, csak a gépek forognak, csak a víz hullámai paskolják a hajó oldalát és a nap járja pályáját az égen. Naphosszat egymás mellett ülnek nyugszékeikben, és ez az intim együttlét egészen különös ízt kap, valami bódult melegséget. Tudják, hogy beszélnek róluk, de nem törődnek vele. Végeredményben nem szállhatnak le a hajóról, itt pedig nincs más dolguk. Táncolnak egymással, és a hajó imbolygása, bármilyen enyhe is, mégis fokozza testi közelségüket. A tizedik naptól kezdve közös életük már rendes kerékvágásba zökken, tartósabbnak látszik, mint a házasélet, leszámítva azt, hogy az éjszakákat külön töltik. Aztán hirtelen véget ér az utazás és az ő kapcsolatuk is megszakad. Az az érzés támad, legalább is az egyik részről, de esetleg mindkét részről is, hogy elmulasztották alaposabban kiismerni egymást. Valami hajszolt lázas izgalom fogja el őket, de ez nem éppen kellemetlen, mert legalább véget ér az állandó feszültség állapota. Most azután szembe kell nézniök a tengerről visszatérő szárazföldi lények igazi problémájával.

Clare törte meg a csöndet.

– Még nem is mondta meg nekem, miért hívják Tonynak, hiszen James a neve.

– Éppen azért. Szeretném, ha most egy kissé komolyabban beszélhetnénk, Clare. Már nincs sok időnk, mindjárt kiköt ez az átkozott hajó. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy ezentúl nem láthatom magát mindennap.

Clare gyorsan ránézett, aztán ismét a part felé fordult. «Milyen tiszta», ezt gondolta. A fiatalembernek valóban tiszta, ovális, barna arca volt, kifejezése határozott, amellett jókedélyű. Sötétszürke szemét összehúzta, ha erősen elgondolkozott. Haja sötétes volt. Sovány és mozgékony volt ez a fiatalember.”

ONLINE OLVASÁS     PDF LETÖLTÉS

Kategória