Tartalom
A tartós csizma
Huszonötöt a ladikra
S lőn kacagás Kukkóniában!
Klapka oroszlánja nem lehetett!
Dr. Balogh és Gizike tyúkszeme
Becsületbéli levél
Madárrét boszorkánya és az indzsellér lelke
A csizmadia meg a Duna
Az ekeli özvegy
Hídon megyünk, tudod-e?
Részlet a Huszönötöt a ladikra című történetből:
„Az az egy már szent igaz, hogy szerencsés csillagzat alatt született és élt Megyercs község derék lakossága!… Hosszú-hosszú évszázadokig nem féltek a jó megyercsiek még a pokolbéli ördögtől sem.
Csak egytől féltek, de nagyon, éppen a legnagyobb, leghűbb szövetségesüktől, barátjuktól, s nem kis részben kenyéradójuktól, a víztől!
Azaz, hogyan is mondjam? Szóval a falut éppen körülvevő mocsarak és vizek miatt nem féltek ők sem az ördögtől, sem az ellenségtől, de még a fegyvertársnak csúfolt osztrák sógortól sem, csak éppen a falujukat gyakorta fenyegető árvíztől…
Csak az juthatott be a faluba, aki legalább úgy ismerte ezt a veszedelmes vízi világot, mint a tenyerét, avagy durcás felesége háta közepét, de talán még attul is valamivel jobban! Amíg más falvak népe sokáig rettegett a töröktől és a tatártól, addig a jó megyercsiek biztonságban érezhették magukat mocsaraik, nádas útvesztőik kellős közepén. Ettek-ittak, mulatgattak, és azt mondogatták fenenagy kukkó öntudattal, ha kitört a háborúskodás:
Megyercs nem fél töröktől, se tatártul,
Pátense van az Egeknek Urátul!
Itt csak kérhet, aki máshun követel,
Ide még az adószedő uraság se jöhet el!
A kőszűz városát, Komárom erős, magas bástyáit hamarabb beveszi az ellenség, mint Megyercset!… Ide csak akkor jöhet be az ellenség, ha kinőnek a szárnyai, vagy áruló akad közöttük. De ilyen nincs, mert nem lehet!
Való igaz, hogy a legpusztítóbb háborúk idején is csak a legmagasabb fák tetejéről láthatták a távoli tüzeket, az égő falvak füstjét, s ez aztán nagyon is elbizakodottakká tette őket.”
A CSALLÓKÖZI TÖRTÉNETEK KÖNYV LETÖLTÉSE