A történet a festőművész Bébéről – Both Benedek -, gyermekkori barátjáról – Halász Péter – és két nőről – Lili és a Alisz -, valamint egy festményről szól. A történet 1956-ban, Halász halálának hírével kezdődik. A Képzőművészeti Szövetség meg akarná venni Bébé egy portréját Halászról, csak van egy kis gond a festménnyel. A cím nem tetszik a Szövetségnek, témája pedig a festőnek. Bébé, miután értesül barátja sorsáról emlékeibe menekül. Visszatér 1936-ba, abba az évbe mikor megismerkedett Lilivel, és elindult Péter, Alisz és Lili története. Feleleveníti barátságukat, a 30-as évek Budapestjét, az estélyeket, mulatókat, szerelmeket…
Részlet a könyvből:
„Térde hozzáért Alisz ruhájához. Megremegtek. Átmentem a szomszéd szobába, telefonálni taxiért. Rágyújtottam egy szivarra. Kinéztem a balkonajtón. Csillagtalan tavaszi éjszaka volt.
A nemezzel borított padlón nem hallatszottak a lépéseim. A szobájuk közepén álltak, és csókolták egymást. Péter bal kezével a lány tarkóját fogta, jobbjával pedig átkarolta a hóna alatt. Bennem meghűlt a vér. Láttam már féktelenebb csókot is, illetlenebb jelenetet is. De Adriani Alisz odaadóan hátracsukló, szép nyaka számomra olyan buján érzéki és olyan visszataszítóan szemérmetlen látvány volt, hogy szinte megrendültem. Péternek elszabadult egy fekete hajfürtje. Mozdulatát elképzelhetetlenül vakmerőnek éreztem. Csupasz hegedűje ott hevert az asztalon. Zavar fogott el és alázat.
Hazafelé menet némán ültem Péter mellett.
Ő is hallgatott. Aztán egyszer rám kacsintott.
– Tíz nap múlva esküszünk.
– Igen?
– Aranyos kis jószág, nem?
– Tessék? – kérdeztem.
– Mondom, édes kislány. Mármint Ali. Ilyen szerelmes még nem is igen voltam.”