Menu

Akantisz Viktor: Pompadour márkiné szerelmi kalandjai, élet- és jellemrajza

A POMPADOUR MÁRKINÉ SZERELMI KALANDJAI KÖNYV LETÖLTÉSE

Poisson Ferencz ur, nagyon közönséges párisi személyiség volt, a ki kereskedelmi spekulácziókkal szedte össze a háztartáshoz szükséges összeget.

Kiváló szellemi tulajdonokkal nem dicsekedett; s barátai, ismerősei csak két jó tulajdonságát ösmerték: szép feleségét, meg hogy a borocskát szerette. — Az elsőnél fogva olyan ismeretségre tett szert, kik különben nem igen paroláztak volna vele. S nem kevésbbé becsülték benne, hogy szerette az itókát, — mert akkor nem ült otthon. — Poissonné, noha egyszerű, s nem valami művelt delnő volt, de birta ő is a párisi nő azon bájoló kecsességét, mely érdekessé teszi a félszegséget s naivitássá az együgyüséget.
Poisson, ki nyers modorával nem igen illett be a finomabb társaságba, nem sokat törődött neje kedvteléseivel, sőt szívesen vette, mert ennek köszönhető, hogy az invalidus intézet husszállitási jogát megnyerte, s az anyagi gondok nehéz terhétől kissé megkönnyebbült.
1722-ben egy kis leánykájuk született, a kit Antoinette Johanna névre kereszteltek meg.
A kis szöszke baba, inkább csendes természetű volt, s szívesebben bujt játszani a padlásszobába, mintsem az utczán szaladozzék többi játszótársnőivel. Ott fent aztán elálmodozott a fényes hintókról, miket az utczán látott, az
aranyos hajporos parókás inasokról, meg fullajtárokról, a kik uraságaikat kisérték. — A vendégek is csakhamar megszerették a komoly babát, a ki olyan bátran nézett föl hozzájuk bársonyos szemeivel.
Le Normant de Tournehem főbérlő, a ki különös előszeretettel viseltetett a gyermek iránt, tanítókat fogadott neki s maga is órákig eljátszott vele. Egészen lebilincselte a leányka szépsége és okossága; különben is a társaság minden tagja érthetőnek tartotta, hogy a ház kiváló s leggazdagabb barátja, nem akarja parlagon fölserdülni a leányt, a ki a háznak szemefénye.”