AZ I. KÖTET ÉS A II. KÖTET LETÖLTÉSE
„A juhászok így élnek, úgy élnek” egy négy generáción át juhászcsalád szellemi népi hagyományanyaga.
A Zélity család négy generáción át (a szabadságharc bukása óta) juhászattal foglalkozott, olykor a család több ágán is. Vlasity Károlyné Zélity Klára (a gyűjtés idején még élő idősebb fiú, Zélity István lánya) híres népdalénekes volt, s nagybátyjával, Zélity Sándorral együtt hatalmas népdalanyag ismerője és használója volt, úgyszólván halálukig. E könyv születésének az ő ismeretanyaguk volt a megindítója és lett az alapja is.
A gyűjtés célja egy ilyen néphagyományokat híven őrző, délvidéki juhászcsalád gazdag néprajzi anyagának a begyűjtése és feltárása volt. Az elsődlegesen megcélzott dallamos anyag később bővült csak a babonák és a hitvilág s a szokásanyag adataival, még később a mesékre s az egyéb prózai hagyományokra is kiterjedt. A lelt gazdagság okolható, hogy végső megformálásban a kéziratanyag ezeroldalnyi szellemi hagyományörökséget hozhat a felszínre.
Sok és sokféle anyagot őrzött hát meg számunkra a „cifra nevű”, mindig nevetve mondott Vlasity Károlyné Zélity Klára, a négygenerációs juhászdinasztiában felnőtt, de már nem juhász utód, Sándor bácsi, aki a gyűjtés kezdetén csak felállva tudott dalolni, mint az iskolában, nagyon régen, ha felelni kellett, s ezt hagyni volt okos, mert a kivételes tisztelet nem a gyűjtőnek szólt, hanem az ügynek, amit a hagyaték megőrzésének, rögzítésének szent pillanata jelentett számára. Nanóka, a juhászcsaládba férjhez ment gazdalány, az „ángyi”, aztán Vlasity Károly, a saját szavai szerint zenész, bőgős családból származó egyetlen botfülű ivadék, meg Andrásék, akiben a juhászok „tartása” napjainkban is őrzi a vendéglátások örömét.
Az élőknek okozzon tiszta örömöt e könyv, s a nemzet égig érő fájának valamelyik Napisten közeli ágán az elköltözötteket is érje utol a világ egyik legjobb termőföldjének, a bácskai, bánáti földnek szagától vemhes, harsogó nevetésekkel is ékes, régi, meleg, itthoni köszönet!