Az emberiség Holdra lépésével megkezdődött egy olyan folyamat, melynek végcélja, hogy egy napon az emberiség nemcsak a Földet lakja majd, hanem telepek lesznek a Holdon, a Marson, vagy a Naprendszer távolabbi régióiban, s egyszer csak minden bizonnyal eljön az az idő, amikor esetleg terraformáljuk a Marsot, és majd az a pillanat is, amikor elindul az első csillagközi űrhajó valamelyik közelebbi, bolygókkal rendelkező csillag felé.
Ez a könyv egy meghatározott logika mentén halad. Először szűkebb hazánkat, a Naprendszert veszi górcső alá, majd kilép a csillagközi térbe, megismerkedünk a Tejútrendszerrel, azzal a galaxissal, melyben a Naprendszer is elhelyezkedik. Végül elhagyjuk galaxisunkat és a galaxisok közötti térrel ismertet meg a könyv. E kalandos utazás során megismerjük a belátható Univerzum általunk ma ismert világát.
Részlet a könyvből:
„Edwin Hubble, akiről az űrtávcsövet elnevezték, beírta nevét a 20. századi csillagászatba. Lehetett volna bokszoló vagy ügyvéd, de ő a csillagászatot választotta. 1917-ben a halvány ködöket vizsgálta, ezzel szerezte meg doktoriját. Már ekkor felvetette, hogy azok a Tejútrendszerünkön kívüli objektumok. Később Hubble a Wilson hegyi obszervatórimban kezdett dolgozni. Az áttörés 1923-ban történt, amikor az Androméda ködben egy Cefeida típusú változócsillagot azonosított. Ennek segítségével megbecsülhette távolságát, s kiderült, hogy a Tejútrendszerünkön kívül helyezkedik el. Korábban ugyanis az ilyen halvány ködökről azt hitték, hogy a Tejútrendszerhez tartoznak. Innen származott a „köd” elnevezés is. Számos ilyen objektum van, melynek közismert nevében még ez szerepel, például az Örvény-köd a Vadászebek csillagképben, vagy a Magellán-felhők a déli égbolton. Hubble kidolgozta a galaxisok osztályozásának rendszerét is. Szintén Az ő nevéhez fűződik a galaxisok egymástól való távolodásának felismerése. Ezt a tényt 1929-ben jelentette be. Ezzel utat nyitott az ősrobbanás gondolatának. A róla elnevezett Hubble-törvény segítségével számolhatjuk a galaxisok távolodási sebességét. Ugyanis egyértelművé vált, hogy a galaxisok, néhány kivételtől eltekintve, távolodnak egymástól. A távolodás mértéke pedig arányos a távolsággal.
Felvetődik a kérdés, hogy miért van szükség egyáltalán a 2,4 m átmérőjű főtükörrel rendelkező Hubble űrtávcsőre, amikor a földi teleszkópok között 10m főtükör-átmérőjű is akad? A Földi atmoszféra korántsem teljesen átlátszó és tiszta. A távoli csillagokról érkező fény megtörik és szóródik a légkörben. Ezért a képek homályosak és elmosódottak lesznek. A légköri események pedig sokszor zavarják a vizsgálódást. Magasan a légkör felett, ahol a
Hubble kering, az”