Menu

Gustave Flaubert: Salammbô

GUSTAVE FLAUBET: SALAMMBO TÖRTÉNELMI REGÉNY LETÖLTÉSE

A regény egy a rég letűnt korba vezet, Hamilcar Barca lányának, Salammbónak és Matho-nak, a zsoldosvezérnek szerelmén keresztül a karthágói nagy zsoldoslázadás történetét ábrázolja.

“Hanon végzett az előkészületekkel. Egy holdtalan éjjel tutajokon átszállította elefántjait és katonáit a cartthagoi öblön. Azután, hogy Autharit-tal ne találkozzanak, megkerülték a Forró-Vizek hegységét és oly lassan haladtak előre, hogy a helyett, hogy, – a miként a suffeta kiszámította, – kora reggel lepték volna meg a barbárokat, már teljes nappal volt, mikor a harmadik nap czélhoz érkeztek.

Utica keleti oldalán síkság volt, mely egész a carthagoi nagy lagúnáig terjedt; mögötte két alacsony és hirtelen véget érő hegylánc között derékszög formájú völgy nyílott; a barbárok kissé távolabb, baloldalt táboroztak, úgy hogy elzárták a kikötőt és mikor a dombok kanyarulatánál feltűnt a carthagoi sereg, épp sátraikban aludtak (mert ezen a napon mindkét fél, belefáradva a küzdelembe, pihent).

A két szárnyon, szabályos távolságra egymástól, parittyás harcosok lépkedtek. Az első sort az aranypikkelyes vértű legionáriusok alkották, nagy lovaikon ülve, melyeknek nem volt se sörényük, se farkuk, se fülük és a melyek homlokára ezüstszarv volt illesztve, hogy rhinocerosokhoz hasonlítsanak. Szakaszaik között kicsi sisakos fiatal legények mindkét kezükben egy-egy tölgyfadárdát lóbáztak; a nehéz gyalogság hosszú lándzsái hátul sorakoztak. Mind e heveskedők lehetőleg minél több fegyvert halmoztak magukra: voltak, a kik lándzsával is, szekercével is fel voltak fegyverkezve és e mellett még buzogányuk és két kardjuk is volt, mások a tömérdek hajító dárdától olyanok voltak, mint a sündisznó és karjaik szaru- vagy vas-lemezekkel borítva álltak el páncéljuktól. Végül következtek a nagy hadigépek százai: carrobalistok, onagerek, catapulták és scorpiok ingadoztak a szekereken, melyeket öszvérek és négyesével egymás mellé fogott ökrök vontak és a hogy a sereg kibontakozott, a kapitányok lihegve szaladgáltak jobbra, balra, hogy megvigyék a parancsokat, rendbeigazítsák a sorokat és megtarthassák a közöket. A parancsnokló Öregek bíbor köpenyt viseltek, melynek dús rojtozata beleakadt cothurnusaik szíjaiba. Czinóberrel bemázolt arcuk kiragyogott az óriási sisak alól, melyet istenek ábrázatai díszítettek és pajzsaikkal, melyek elefántcsont szegélye drágakövekkel volt kirakva, ércfalakról leragyogó napok benyomását keltették.

A carthagoiak oly nehézkesen mozogtak, hogy a katonák gúnyolódásból leüléssel kínálták őket. Kiabáltak eléjük, hogy mindjárt kidöntik kövér húsukat, bőrükről leporolják az aranyat és vasat itatnak velük.”

GUSTAVE FLAUBET: SALAMMBO TÖRTÉNELMI REGÉNY LETÖLTÉSE