Menu

Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

HENRYK SIENKIEWICZ: KERESZTESLOVAGOK REGÉNY LETÖLTÉSE

Jagello Ulászló, a harcias, ifjú király állt a felkelt lengyel-litván hadak élére, hogy elégtételt vegyen minden kegyetlenkedésért, melyet a Német Lovagrend követett el a szláv lakosságon.

A harc, mely a sok méltánytalanság, csalás, árulás következményeként hatalmas összecsapásba torkollik, életre-halálra szól. De megtalálható ebben a regényben a lovagregények minden kedvelt mozzanata: szerelem az első látásra, leányrablás, a hű szerelmes kitartó küzdelme imádottjáért…

Részlet a könyvből:

“- Bizony, kölyökkorom óta hadban nevelődtem. Megmondhatja bátyámuram is, ha nem bővelkedem-e vitézi tapasztalatokban.

– Nem is kell ide bátyádurad szava, Krakkóban szóltam a taczewi úrral, ki mindent elmondott rólad… azt is, hogy az a mazur comes nem akarja neked adni a lányát. Mondhatom, én aligha lennék ilyen rátarti, mert igen tetszel nekem… Na, de majd kiszellőzik a fejedből az a leányzó, ha az én Jagienkámat meglátod, mert az ám az ízes falat!

– Azt már én el nem felejtem soha! Még ha tíz olyat látnék is egyszerre, mint a kigyelmed Jagienkája!

– Pedig őrá néz Moczydoły, hol a malom van. Amikor eljövék, tíz kanca is legelészett a réten, csikajával… Nem egy legény megsüvegelne engem érte, elhiheted!

Zbyszko szerette volna még hozzátenni: “De nem én!” – a zgorzelicei Zych azonban megint nótába fogott:

Megkövetem illőképpen
A leányát adja nékem.
Úgy biza!

– Kigyelmednek is mindig a mulatozás meg a nóta jár az eszében – jegyezte meg Maćko.

– Hát az üdvözült lelkek mit mívelnek odafenn az égben, mi?

– Énekelnek.

– Na látja kigyelmed! Az elkárhozottak meg rínak. Én már csak inkább a danolókhoz állok, hogynem a sírókhoz! Szent Péter uram is azt mondja majd: “Ezt már mégiscsak be kell engedni, mert az ebadta még a pokolban is nótázna, az meg mégse volna illendő dolog!” Ehol e, már pitymallik is!”