A történet a XVI. századi Rómában, II. Gyula és X. Leó pápasága idején játszódik, ahol Bakócz Tamás esztergomi érsek próbálja teljesíteni küldetését a magyarságnak a töröktől való megmentését. Ezért akarja megszerezni a pápai trónt, s vele a hatalmat. Kísérlete gyászos kudarcba fullad, s a magára hagyott magyarság látomásával…
A főhősnek, Tamásnak választania kell hazája és az őt eláruló, de valóban szerető lány, Fiametta között. A fiatalember a hazáját választja…
Részlet a könyvből:
„Midőn II. Julius megtudta, hogy az esztergomi kardinális Rómába érkezik, keserű mosoly vonult végig férfias, komor arcán.
– Úgy látszik, rossz bőrben vagyok, már vonulnak a dögkeselyűk!
Pedig nem akart meghalni, még száz dolga lett volna. Az ő nyugtalan, erőszakos lelke mindent felforgatott és elpusztított maga körül, ami régi és korhadt volt, de az újjáépítésnek még csak az elején tartott. Pedig már hetven esztendős volt.
Milyen tervei voltak neki ifjabb éveiben! A barbárokat ki akarta szorítani a félszigetről, maga akart lenni az egyesített Itália vatikáni cézárja. Egy nagyszerű keresztény ligáról is álmodozott, amely kiveri a törököt Bizáncból és Jeruzsálemből. Ő maga lett volna a keresztes seregek fővezére; úgy képzelte, a Boszporusz mellett vívják a döntő csatát – az angyalok és a lázadó démonok halhatatlan csatája lett volna, Buonarroti ecsetjére méltó kép.
És milyen keveset valósított meg mindebből! Jóformán semmit. Az volt a baja, hogy már öregember volt, mikor pápává választották. A legjobb évei bujdosásban teltek, a Borgiák gyilkos gyűlölete elől kellett szökdösnie.”