Valamikor, amikor még nem számolták még az időt, illatokkal tele érezhette az ember a levegőt, ihatta a jéghideg patakok vizét, s ehette a fák-bokrok gyümölcseit.
Valahol, egy helyen, ami soha nem létezett és mégis mintha ismernénk valahonnan, ám hiába kutatjuk a legkorábbi térképeket, nincs rajtuk egyik hegy se, vagy folyó, se tenger.
Egy békés és segítő, szerény szerzetesvilág és a hozzájuk tartozó lovagrend, melyet összetart az eskü, meg a soha meg nem íródott szentírás, ami mindent ad, de semmit nem kíván.
Egy történelem, amit megéltek valakik valahol keleten-nyugaton, távol innen és mégis itt, ám sosem lett belőle krónika.
Storm Bringe, az egykoron volt molnárlegény azon veszi észre magát, hogy neve elé már odabiggyesztik a „Sir” megszólítást és eltelik egy újabb pillanat, egy felkérés máris küldetéssé válik számára.
A Védelmezők-szigetének alapítólevelét elveszik a folyton betörő vadak, kegyetlen módon megölik a főszerzetest és mivel a feladatot be kell végezni, társával útrakel a messzi Sulei felé, hogy visszaszerezze a tekercset. S lehet, hogy ez a kezdet?
Hit, tisztesség, harc és remény, amely erőt ad a tájakon, népeken átjutni a távoli célért, akár az életük árán is.
Mindezt a jelként hordott fekete köpeny és a Triannita-kereszt oltalma alatt…