Rómában kilincsel házassága felbontásáért Zboróy Blanka grófnő, akit családja egy vén kéjenc herceghez, Cagliarihoz kényszerített.
Sokszoros hálót kerítenek köréje, mert a herceg a vagyonára, a herceg titkára egy erdélyi kalandor, Vajdár Benjámin pedig a kezére pályázik. Változatos és veszélyes ármánykodásaik gyűrűjéből egy sejtelmesen viselkedő, békés, de ügyesen merész tordai festő, volt diplomata és vasbánya tulajdonos, Adorján Manassé menti ki.
Adorján Manassé természetesen beleszeret, és hazaviszi menyasszonyát Erdélybe. Nyugalom ott sincs, az erdélyi magyar és román lakosság súlyos harcokat vív egymással. Ezekben a harcokban a székely Adorján család férfitagjait oroszlánrészt vállalnak. Felizgatott tömegek élén, pusztulásukra tör Vajdár Benjámin, akit már úgyis bűn terhel velük szemben. Leánytestvérüket, Annát cserbenhagyta, sőt Manassé nevére váltót hamisított. A harcok múltával Manassé hozzálát, hogy új Berend Ivánként felvirágoztassa a bányatelepet, de éppen őt, az erőszaktól elvben tartózkodó, pacifista, hithű unitáriust elviszik osztrák katonának. Fegyverét csak a magyar szabadság érdekében kész használni, belép a garibaldista magyar légióba, de a villafranca-i béke miatt harcokra már nem kerül sor, hazatér családjához, Blankához és két felcseperedő gyermekéhez.
„Manassénak jó hosszú lába volt, de azért az apró cigányt nem bírta legyalogolni, az úgy futott utána, mint a nyúl. Egyszer aztán elővette a hegedűjét, s elkezdte a Rákóczi nótáját húzni, obligát zenekarkíséretül.
– Mit csinálsz? – förmedt rá Manassé. – Csak nem akarsz zeneszóval kísérni Torockóba?
– Nem a tisztesség kedvéért teszem ám én azt, Manassé, hanem azért, hogy a torockóiak most már a város alatt lesben állnak, s ha meglátnak bennünket, azt gondolják, ellenség jön, s belénk lövöldöznek, pedig kár volna az én gyönge testemért.
– Hát énértem nem?
– Teérted nem, mert ha te elpatkolsz, neked szép fiatal feleséged van, mindjárt elveszi más; de ha én felrúgok, az én banyám csúf, mint egy boszorkány; azt senki, az ördög se veszi el többet.
Ez olyan indok volt, amit nem lehetett megcáfolni.
Manassé tehát engedte, hogy győztes hadseregét teljes tábori zenekar kísérje hazáig. A hadsereg is egy emberből állt, a zenekar is.”