A történet hőse Sam Small, a yorkshire-i hetvenkedő skót kispolgár, aki sörözés közben elképesztő kalandjainak történetével szórakoztatja az ámuló népet.
A kimeríthetetlen hazug, aki szentül hiszi, amit hazudik. Hogy a hit szárnyakat adott neki, s ő valóban repült, mint egy monumentális denevér, Amerika háztetői fölött? Vagy hogy a kutyájánál nincs eszesebb lény széles e világon? És Mully, a klasszikus skót feleség!
„- Nahát, – mondta Samu felháborodva – az Írás azt mondja, hogy ha megütik a bal orcádat, tartsd oda a jobbot. De arra vonatkozólag nem ad semmi utasítást, hogy mit kell csinálni, ha azt is megütik. Azt hiszem, ez annyit jelent, hogy ilyen esetben a pasinak saját felfogása szerint kell eljárnia.
Ezzel balkezével igen tisztességesen odasózott Sam orra kellős közepére.
– Hó! – szólt Sam. – Most jövök én!
És nekimentek egymásnak, öklükkel hadonászva, és ennél furcsább küzdelmet még nem látott a világ. Mert mivelhogy mindketten Sam Small voltak, olyan egyenlő esélyekkel indultak a harcba, mint sem előttük, sem utánuk senki. Egyforma erősek voltak és egészen egyformán verekedtek. Ha Sam jobbkézzel ütött, Samu balkézzel védett. Olyan volt, mintha valaki tükör előtt bokszolna. Így folytatták és egyre fáradtabbak lettek, anélkül, hogy egyikük is felülkerekedett volna.
Ekkor Samet megszállta az ihlet.
– A legközelebb, ha ő támad, – szólt magában – nem kell védekezni, hanem ugyanazt visszaadni neki, amit én kapok.
És ugyanebben a szent pillanatban Samu ugyanezt gondolta.
Az eredmény az lett, hogy mind a ketten ütöttek, egyikük sem védekezett és azután mindketten úgy érezték, hogy egy nagy recsegéssel fejükre szakad a firmamentum és közvetlenül a szemük előtt táncolnak a csillagok.”