LETÖLTÉS
Az író életművének nagyszerű meglepetése ez a fejlődésregény, amelyben a főhőst – valószínűsíthetően az író egyik hasonmását – születésétől fogva a legnehezebb időszakokon vezeti át az elbeszélő.
Szabó Pistának egy gyilkosságnak vélt tette után menekülnie kell, s ezzel elindul a történetnek egy új dimenziója, amikor a főhős jelleme valójában kifejlődik, s a rengeteg próbatétel végére megérik a legnagyobb feladatra: saját népe vezetőjévé, a székelység egyik megtartó oszlopává válhat.
Részlet a könyvből:
„Pista a mezőkön jött át s hátulról a kert felől került haza. A nagy jegenye mellett átlépte a kerítést. Akkor látta, hogy egy deszka kilóg a kerítésből. Lehajolt, próbálta helyére szorítani. Azok a betyár gyerekek mindent tönkretesznek, aztán ütheted a nyomát, ha az aprómarha elszéled a mezőn.
A deszka valahogy helyére került, felegyenesedett. Sötét bronz arca izzadt volt, kivette zsebkendőjét, letörölte az izzadtságot. Súlyos nyári napeste volt s a sárgás aszály homályán át haragos vörös volt a meghajló nap. – Ha két nap alatt nem lesz eső, minden elpusztul.
Keletről ugyan nehéz sötétkék felhők, mint roppant halottas kárpit, állottak fel. De ez úgy volt már negyed napja. Aztán minden este ellopóztak a hegyek mentén s éjjelre megint kiderült. A tikkadt földet nem enyhítette semmi. A kertben virágok, növények lehajtott szomorú fejjel állottak, a levelek, mint ernyedt fáradt kezek csüggedten lógtak le. Pistának a testében, a karjában sajgott a drága élet szenvedése s hatalmas melle elszorult az élő dolgok szomorúságától. És nem segíthet rajtuk, itt nem számít az ő akarata.
Odament a paradicsomtáblához, visszasegített karójára egy-két lekajladt tövet. A kis zöld gyümölcsök megfeketedve lógtak a széternyedt levelek közt. – Ezekből sem lesz gálickő – és káromkodott egy szelídet.
Megállott, egy nagy mély lélegzetet vett, de a fülledt forró levegő még jobban elszárította mellét. Levette kalapját s csillogó őszes haját megsimította.
Mert már több ősz haja volt, mint szőke s a szőkéje meg aranyszínűből nehéz barnába ment át. Tizenöt éve már, hogy visszaérkezett, hogy nyomorultul, koldusan visszavetődött az élet határáról s új életre indult a falu temetőjéből. Tizenöt éve már, hogy a hazai föld szelid hullámai közt halálos szeretettel, dédelgető munkával keresi a kenyeret s gyermekei jövőjét. Voltak azóta nehéz napok, rossz termés, ellenséges zivatarok és a gondok, mint sötét madarak sokszor körülkárogták az ősi házat. De a Márta jó meleg szeme s az egyre szaporodó gyermekek vidám kacagása erőt adott a földet tépő karnak.
És a föld nem fordult el ridegen megtért fia nagy szerelmétől, hol többet, hol kevesebbet, de mindig adott s Pista lassanként a falu egyik legmódosabb gazdája lett.”
LETÖLTÉS