Egy kutatócsoport hatalmas arany- és szénkészletet talált a Déli-sarkon. Az útinapló alapján expedíció szerveződik a kincs felkutatására, amit azonban más is szeretne megkaparintani, zsarolás, gyilkosság árán is. Mikor ez nem vezet eredményre, saját embereit juttatja a hajóra, személyzetnek. A derék Green kapitánynak nemcsak az időjárás viszontagságaival, a félelmetes jéghegyekkel, a rianásokkal kell megküzdenie, hanem a legénység árulásával is; nemcsak a hajóját kell féltenie, hanem az utána utazó menyasszonyát is, aki a lázadók fogságába kerül…
Hová vezet a legénység lázadása? Miért pusztulnak el oly sokan az expedícióból? Hogyan tud megmenekülni a jég fogságából a kapitány megmaradt embereivel? Van-e kedve, bátorsága a kudarc után újra próbálkozni?…
„Sir Archibald kérdően fordult a fiatal kapitányhoz. Green kapitány előlépett. Egész lényén látszott, hogy fiatal kora dacára már a vén tengeri medvék közé tar- tozik. Hatalmas termete, a ruha alatt pattanásig feszülő izmai és imbolygó járása, de főleg acélos tekintete első pillanatra megnyerték Sir Archibald tetszését. A trösztvezérnek különös tulajdonsága volt, hogy az embereit első látás után válasz- totta meg, és sohasem tévedett. Teljesen megnyugodva legeltette a szemét az előtte álló hatalmas alakon. Green kapitány kezére nyugodtan merte bízni az expedíció hajóját. – Három hét múlva indulásra készen állok. A kikötőben több év óta áll egy ha- sonló célra épített hajó, a „Terror”. Ezt a hajót ismerem, és tudom, hogy ez dacolni fog a legnagyobb jégheggyel is.”