„Kala odaadóan táplálta a kis árvát, és csöndben csodálkozott, hogy sehogyan sem akar ugyanolyan gyorsan erősödni és ügyesedni, mint más anyák kismajmai. Csaknem egy év telt el azóta, hogy az apróság hozzá került, míg végre megtanult egyedül járni. Ami meg a mászást illeti – jaj, hát abban rémisztően ügyetlen volt!
Kala néha elbeszélgetett a többi nősténnyel a szépreményű ifjoncról, de egyikük sem értette, miként lehet az, hogy egy gyerek ilyen lassan és nehezen tanul meg gondoskodni magáról. Még ennivalót sem volt képes egyedül keresni magának, pedig már több mint tizenkétszer telt ki a hold azóta, hogy Kala rátalált.
Ha tudták volna, hogy a gyerek tizenhárom teliholdat látott már, mire Kalához került, teljesen reménytelen esetnek minősítették volna. A saját törzsük kismajmai két-három hónapos korukban voltak olyan fejlettek, mint ez a kis idegen huszonöt hónaposan.
Tublat, Kala férje mérhetetlenül bosszús volt. Ha az anyamajom nem ügyel olyan gondosan, már régen tett volna arról, hogy a gyerek ne legyen láb alatt.
– Soha nem lesz belőle felnőtt majom – hajtogatta. – örök életedben mindenhova cipelheted magaddal, hogy megvédelmezd. Mi haszna lesz belőle a törzsnek? Semmi, csak kolonc lesz a nyakunkon.
Hagyjuk itt, hadd aludjon szépen a jó magas fűben, te pedig szülj erős, igazi majmokat, akik majd támaszaink lesznek.
– Szó sem lehet róla. Betört Orr – felelte Kala. – Ha életem végéig magammal kell cipelnem, akkor addig fogom cipelni.
Akkor aztán Tublat elment Kercsakhoz, és kérte, vesse latba tekintélyét, és kényszerítse Kalát, hogy hagyja sorsára a kis Tarzant, mert hogy ezt a nevet adták az aprócska Lord Greystoke-nak, ami annyit tett, hogy „Fehér Bőrű”. Amikor Kercsak szóba hozta Kala előtt a dolgot, Kala azzal fenyegetőzött, hogy ha nem hagyják békében a gyerekkel, búcsút mond a törzsnek. Minthogy ez minden dzsungellakónak elidegeníthetetlen joga, amennyiben nem tud kijönni a saját népével, nem piszkálták többé. Kala szépen fejlett fiatal nőstény volt, akit nem akartak elveszíteni.
Tarzan közben növögetett, s mind szebb előmenetelről tett tanúbizonyságot. Mire tízéves lett, már kitűnően tudott mászni, a földön pedig számtalan olyan dolgot produkált, ami messze meghaladta kis fivérei és nővérei képességeit. Sok mindenben különbözött tőlük. Gyakran bámulták is értelmi képességeiért, de erő és testalkat dolgában nem vehette fel a versenyt velük: hiszen tízéves korukra a nagy emberszabású majmok már teljesen kifejlődnek, némelyikük hat lábnál magasabbra is megnő, míg a kis Tarzan még mindig csak növésben lévő fiúcska volt.”
A TARZAN, A MAJOMEMBER HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
vagy