AZ „EZT LÁTJÁK A KARÁCSONYI ANGYALOK” HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
A „MESE A KÖNYVEK KARÁCSONYÁRÓL” HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
Karácsonykor angyalok szállnak át a városok felett, belesnek a kéményeken és az ablakokon.
Hópelyheken utaznak és gomolygó felhőkön. Aranyszínű a hajuk, piros az arcuk és fehér habos a ruhájuk.
Sok-sok angyalka repül, ilyenkor már kora délután elindulnak távoli, mesés lakóhelyükről, hogy karácsony titkokkal teli, varázslatos éjszakáján megérkezzenek az emberekhez. Vannak olyan angyalkák, akik az ajándékokat hozzák a gyerekeknek, mások egyszerűen csak a vidámságot és a szeretetet hozzák. Mialatt ők fenn repkednek az égben, az emberek házaikban a karácsonyi vacsorához készülődnek, vagy áhitattal állják körül a fenyőfát. Sok család van, ahol nem telik pulykasültre és kalácsra, az angyalok beröppennek ezekhez a családokhoz, és szeretettel erősítik meg az emberi sziveket. Ezért érzi mindenki karácsony estéjén a nyugalmat és a békességet.
Sok ember van, aki egyedül ünnepel, gyertyát gyújt és csillagszórót, és szomorúan gondol szeretteire, akik messze kerültek tőle. A karácsonyi angyalkák hozzájuk is elmennek, és egy pillanatra legalább örömet és mosolyt varázsolnak a magányos emberek arcára.
Ha karácsony estéjén megzörren az ablakotok vagy befütyül a szél a kéményeteken, gondoljatok a karácsonyi angyalkákra, mert biztosan ők járnak közöttetek. Legyetek ti magatok is olyanok, mint az angyalok, vigyetek boldogságot nagyszüleiteknek, családotoknak.
A szeretethez és békességhez néha nagyon kevés kell. Gondoljatok erre, ha kavarognak a karácsonyi hópelyhek, de akkor se feledjétek ezt, ha majd meleg nyár lesz!
Részlet a könyvből:
„Puha, csillogó hó lepte be az utcákat. A fenyőfák ágaira is rátelepedett, és a hópelyhek táncot jártak a kerti bokrok körül. A faluba észrevétlenül belopakodott a decemberi este. Lassan minden elcsendesedett, bezártak a boltok és a könyvtár.
– Kellemes karácsonyt! – köszöntek el az utolsó olvasók, akik könyvekkel a hónuk alatt hazafelé indultak.
– Kellemes karácsonyt! – válaszolta a könyvtáros, és elfújta a díszgyertyát az asztalon. Lekapcsolta a villanyt az olvasóteremben, felöltözött, és bezárta az épület ajtaját. Hazafelé indult, csizmája belesüppedt a frissen esett hóba.
– Halljátok, amit mondok? – kérdezte egy vékonyka hang a sötét teremben.
– Ki beszél? – kérdezte egy újabb hang.
– 394–es vagyok, a felső sorból – mondta az előbbi.
– Fúj! Nőkérdés! – mordult egy tekintélyesebb hang.
– Én a szakácskönyvek nevében tiltakozom a nőellenes nyilatkozatok miatt. Beszélgessünk inkább másról – kapcsolódott be egy kövér, agyonolvasott, rongyos szakácskönyv.
– Bizony, lesz időnk bőven beszélgetni, mert a könyvtáros szabadságon lesz karácsonytól újévig – tette hozzá egy vadonatúj krimi.”