A TIGRISVÉR HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE
Amikor Robin tudomására jut, hogy ő az Államok-szerte rettegett rablóvezér, a “tigris” fia, hirtelen sosem tapasztalt bátorság költözik belé.
Vonattámadás és túszszedés, ököl- és pisztolycsaták követik menetrendszerűen egymást.
Részlet a könyvből:
– Micsoda maga? – kérdezte kissé ijedten Clayton.
– Én?…
Az ördög vigye el. Most elfelejtette az emberi bestia nevét, amelytől retteg a környék. Megvan!
– Én… a Párduc nevű híres rabló vagyok.
Clayton vállat vont.
– Ilyen nevű rablóról nem hallottam.
„Baj van” – gondolta az öreg. Gúnyos mosollyal próbálta javítani a baklövést.
– De a Leopárdról bizonyára többet tud?
– Nem én…
– Hm… És hogy állunk a Foltos Hiénával?
Clayton azt gondolta magában, hogy az idős úr itt vele szemben hülye.
– Azért mondok mindenféle neveket, hogy eszébe juttassam az igazit – folytatta Barker. Önnek fogalma sincs, hogy milyen nagy állatnak ismernek engem ezen a környéken.
– Nem csodálom.
– Sejtelme sincs, hogy miféle néven vagyok itt közismert?
– Ló? – kérdezte a mérnök kíváncsian.
– Víz, víz… Vérengzőt mondjon, amitől rettegnek!
– Bölény…
Barker érezte, hogy nem az.
– Melyik a legveszélyesebb vad az Államokban?
– A szürke medve.
– Nem… De hagyjuk. Ha nem találja el, akkor maradjon meg tudatlanságban. Én megvetem önt.
Clayton szívesen eltalálta volna a bestia nevét, mert szelíd természeténél fogva szerette, ha nem bánt meg senkit. Különösen ezt a revolveres öregurat.
– Miért fogtak el? – kérdezte.
– Ez hivatalos titok. Ön itt fogoly.
– És… mit szabad csinálnom?
– Kanapékat… De még nincs hozzávaló.
„Csakugyan elmebeteg lehet az öreg” – gondolta Clayton.
– Ha nem lenne megkötve a keze, ajánlanám, hogy készítsen papírzacskót.
– Kedves Vadmacska úr – kérlelte a mérnök.
– Víz, víz… Olyan vadról van szó, amelyik nesztelenül oson, és mindenki elkerüli…
– Görény?… Az nagyon nesztelen, és igazán elkerülik.
– Miért?! – horkant fel Barker – Talán van bennem valami görényszerű?
– Hát… nem sok – hebegte a mérnök.
– Szóljon, ha enni akar.
– Vegye úgy, hogy szóltam.
Miután enni adott a mérnöknek, ismét elhelyezkedett szemben.
– Meddig leszek fogva? – kérdezte Clayton.
– Nem kérdezősködhet – felelte szigorúan. – Tilos olyan holmit magánál tartani, ami testi sértésre alkalmas, és látogatókat csak külön engedéllyel fogadhat.
– Nézze, Vaddisznó úr…
– Elég! Később elveszem majd a nadrágszíját és a cipőfűzőit. Ezt a szabályzat előírja. A mérnök ettől nagyon elszomorodott, és nem szólt többet.
– Ha akar alhat is… – Biztatta később Barker, mert elálmosodott.
– Addig nem alszom, amíg eszembe nem jut az ön állatneve.
– Hát ki a legnagyobb rabló az Államokban?
– A Tigris!
A TIGRISVÉR HANGOSKÖNYV LETÖLTÉSE