Menu

Almási Gábor: Kata elutazik

kata-elutazikTARTALOM

1. A lila elefánt
2. Kata elutazik
3. A kacsintós nyuszi
4. A fogfájós paraszt
5. Tiligipku
6. A monguárd
7. Mi lesz most?
8. Franciaországban
9. A háromfejű kengurusárkány
10. Fogságban
11. Az elefánt verse
12. Kata levele
13. Itthon
14. Pünkösd
15. Morgon és a sárkány
16. Kata ismét elutazik
17. Irány sárkányföld
18. Végül minden rendbe jön
19. Epilógus

Részlet a könyvből:

“A lila elefánt régóta bandukolt már, bejárta a város összes utcáját, sőt, bejárta a szomszédos város összes utcáját is. Egyesek szerint bejárta már az egész világot. Többször szerepelt a Times, és a Washington Post címlapján is olyan címszavak alatt, mint:

Egy lila elefánt Londonban

vagy:

Egy elefánt leállította a közlekedést New Yorkban

De azt senki sem tudta, hogy a lila elefánt keres valakit. Hogy kit, azt még ő sem tudta, csak azt, hogy az a valaki, akit keres, az nagyon kedves és szép, de legfőképpen szeretetreméltó. Kevés ilyen akadt azok közt, akikkel találkozott. Akik nem gúnyolták őt, azok – jobb esetben – féltek tőle.

A lila elefánt már-már feladta a reményt. A mi városunkba talán csak utolsó lehetőségként jött, mégis nagyot dobbant a szíve, mikor magába szívta a város levegőjét. Alig ért be a házak közé, máris vidáman és mosolyogva köszönt rá valaki:

– Jó napot, kedves elefánt!

A lila elefánt nézett maga elé, nézett oldalra, de nem látott senkit, aztán vízcseppek pottyantak nagy lapátfüleire, és felpillantott. A felette lévő erkélyen Szifánia kisasszony öntözgette a muskátlijait és kedvesen mosolygott rá. A lila elefánt ormányával megemelte széles karimájú szalmakalapját és mosolyogva ment tovább. A következő ember, akivel találkozott, már nem volt annyira kedves, mint Szifánia, de azért ő is biccentett felé és egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy egy elefánt jön vele szemben. Még oda is jött hozzá, és – igaz sűrű morgolódások közt – bemutatkozott:

– Morgon vagyok, hmm… kisállat kereskedő …morr… és tengerimalac idomár… morr… örülök, hogy hm…találkoztunk.

Morgon fürkésző szemekkel pillantott körbe, és amikor meggyőződött róla, hogy biztosan senki nem látta, hogy milyen udvarias volt az imént, elégedetten elmosolyodott és sietősen tovább haladt. Egyáltalán, mindenki, aki találkozott vele, mosolyra fakadt, még Fedor postás és én is, mert velem is összefutott ám.”

AZ IFJÚSÁGI REGÉNY LETÖLTÉSE

Kategóriák