Menu

James Fenimore Cooper: Vadölő

vadoloA történet az 1740-es év táján kezdődik, amikor New York még angol gyarmat volt, s területének csak igen kis részét hódították meg a telepesek, a Hudson folyó két partján, a torkolattól felfelé a vízesésekig.

A vadregényes tájakon játszódó romantikus történetekben könyörtelen skalpvadászok és harcedzett telepesek állnak szemben egymással, miközben egy fiatal vadász, Natty Bumppo példamutató emberséggel, igazságosztóként áll ki indián és fehér barátaiért.

Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delavár indiánok között nőtt fel, ők nevelték bátorságra és mindenekfölött becsületre. Az ősrengeteg határán él, s magatartásával példát mutat a gátlástalanul előretörő fehér telepeseknek, valamint az általuk egymásra uszított indián törzseknek. Vakmerő kalandjai, hőstettei a csodálatos, akkor még érintetlen észak-amerikai erdőségekben játszódnak le, egy festői tó, a Kristálytükör partján. Erre a tóra építette cölöpházát Thomas Hutter, egy különös fehér öregember, s itt él lányaival a gyönyörű Judithtal és a szelíd Hettyvel. Közben háború dúl az angol és francia gyarmatosok között, a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és pusztulással fenyegetik a Hutter családot. Szerencsére éppen idejében érkezik oda Vadölő és barátja, Csingacsguk, az ifjú delavár főnök.

Részlet a könyvből:

“– Hej, öcsém, ha kiderülne, hogy a hat hónap alatt, amíg távol voltam, Judith férjhez ment!
– Miért? Megígérte, hogy megvár?
– Nem! De ha mégis férjhez ment, én mondom, hogy özvegy lesz, még mielőtt betöltené a huszadik évét!
– Képes lennél bántani a választottját, Harry, csak azért, mert Judithnak jobban tetszett, mint te?
– Miért ne? Aki az én utamat keresztezi, azt megölöm! Meg aztán úgyse tudná meg senki, hogy ki volt a gyilkos. Te például ellenem vallanál-e, ha elpusztítanék egy görényt vagy egy mormotát?
– Megmondanám az igazat, Harry, akár rólad lenne szó, akár másról.
Hamari Harry elképedve nézett Vadölőre, aztán megragadta a nyakát, és dühösen rázni kezdte. Harrynak veszélyes marka volt, és Vadölő helyében bárki megijedt volna, de ő nyugodt maradt, s csendesen, józanul így szólt:
– Rázhatsz, Harry, ameddig akarsz, de csak az igazságot rázhatod ki belőlem. Egyébként Judith valószínűleg nem ment férjhez, s így senkit se kell eltenned láb alól; de ha mégis lenne férje, én az első adandó alkalommal figyelmeztetném a fenyegetésedre.
Harry elengedte Vadölőt, s egy ideig csendben ült mellette.
– Azt hittem, a barátom vagy – mondta végül –, de ez volt az utolsó titkom, amit megosztottam veled.
– Ha a többi titkod is ilyen, nem vagyok rájuk kíváncsi. Tudom, Harry, hogy a rengetegben élünk, az emberi törvényeken kívül, de van az emberi törvények fölött egy magasabb törvény is. Aki ezt nem tiszteli, ne hívjon engem a barátjának.”

A VADÖLŐ KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák