Egy alkalommal nagy feltűnést kelt az utcán egy vágóhídra vezetett öreg szürke ló. Egy kisfiú, Csutak szíve megesik az állaton; az ócskavastelepre bezárt lovat társaival a sötétség leple alatt elrabolja. Vagy talán ez nem is rablás, hanem életmentés? A fuvarosnő mindenesetre hiába keresi kiöregedett szürke lovát, és joggal gondolhatja hogy ellopták. Kis hőseink azonban szentül hiszik hogy megmentették a vén paripát a vágóhídtól.
A ló új értelmet ad életüknek, különösen Csutakénak, aki minden gondolatát, gondosságát rápazarolja. Még egy volt – gyermekszínész – iskolatársát is fölkeresi és elmesél neki mindent. A találkozás megalapozza a ló karrierjét és Csutak becsületét. A lóból „filmsztár” lesz, Csutakból pedig befolyásos személyiség: megnő a tekintélye barátai szemében.
Részlet a könyvből:
„Egy délután pedig megjelent a szürke ló. Mintha lassan, mozdulatlanul úszott volna az utca felett iszapszürke sörényével.
Csutak az utca sarkán állt. Bámulta ezt a különös menetet.
Kövér, vörös arcú nő vezette a lovat. De úgy, mintha tulajdonképpen nem is tartozna hozzá. Csak véletlenül akadtak volna össze.
Csutak nézte, mert néznie kellett, akárcsak a többieknek ebben az utcában.
Fejek hajoltak ki az ablakokból.
Csutak fölfelé pislogott.
Valaki leintett Csutaknak, Csutak visszaintett.
– Öregem! – kiáltott elragadtatva a Valaki.
– Öregem! – kiáltott elragadtatva Csutak. Magában meg azt gondolta: „Csak tudnám, kicsoda.”
Mellette egy fiú felkiáltott:
– Harmadik emeleti bácsi! Tessék nézni!
A harmadik emeleti bácsi lehajolt, és nézte a lovat.
Csutak is a lovat nézte.
A ló iszonyúan sovány. Pálcavékony lábai mintha minden pillanatban összetörnének. Tekintete üres, merev. Lóg a sörénye, gubancos.
Az emberek, akik előbb még a hirdetéseket nézték, most utána fordultak. Egy bekötött arcú tűzoltó is utána fordult. A gyerekek – Csutak mellett – fölálltak az egymásra dobált utcakövek mögül, úgy bámulták.
A szürke ló csendesen követte a kövérkés nőt, patája nem ütött zajt. Mintha a levegőben lépkedett volna, a levegőben rakta volna egyik lábát a másik után.
Mögötte nyurga fiú, faággal a kezében.
Csutak úgy nézte, mint aki nem hisz a szemének.”