Vidocq változatos és kalandokban bővelkedő élete során volt katona és dezertőr, tengerész és kalóz, vándorkomédiás és betörő, huszár és zugüzér, katonatiszt és szökevény.
Megjárta Brest és Toulogne fegyenctelepeit, mígnem szembefordult az alvilággal és mint a korszerű titkos rendőrség megalapítója, annak ostora lett. Emlékiratai száz év után, most kerülnek először a magyar olvasó kezébe.
„Szemrehányásokat tettem magamnak, miért hallgattam arról, amit Boitel hálószomszédjától megtudtam; de már késő volt szólani. Annyira rágtam magamat, hogy belebetegedtem. Francine odaadóan ápolt; mihelyt lábadozni kezdtem, elviselhetetlennek érezvén a bizonytalanságot, elhatároztam, hogy megszököm. Hosszas fontolgatás után úgy döntöttem, hogy bármilyen nehéznek látszik is, a kapun át lépek meg. A Szent Péter-torony kapusa egy életfogytiglanra ítélt fegyenc volt. Az 1791-és törvény hat évi fogságra enyhítette büntetését, amit a lille-i börtönben töltött el. Emberem igyekezett hasznossá tenni magát a porkolábnál, és az abban a hiedelemben, hogy aki négy évet töltött a fegyencek közt, ismeri a szökés minden fortélyát, megtette kapuőrnek. Én éppen erre az emberre építettem a tervemet, mert agyafúrtságában hiszékeny volt, s így könnyen megtéveszthető. A Szent Péter-tornyot, amely katonai börtön is volt, hetenként kétszer magas rangú tiszt vizsgálta felül: elhatároztam, hogy az ő hasonmásaként, tiszti egyenruhában szököm ki.”
LETÖLTÉS