Menu

Jules Verne: Az arany meteor

arany-meteorKét amerikai csillagász, Dean Forsyth és Sydney Hudelson egymástól függetlenül, de másodpercre azonos időben felfedeznek egy szabályos pályán haladó meteort, melyről utóbb kiderül, hogy anyaga színarany. A két derék és immár rivális mániákus asztronómus persze magáénak tartja felfedezése elsőségét és vele dicsőségét, végveszélybe sodorva ezzel egy reményekkel teli ifjú pár – Francis Gordon és Jenny Hudelson – boldogságát és közelgő esküvőjét.

A felfedezés izgalmaiba csöppen be a harmadik csodabogár tudós, a francia Xirdal Zephyrin…

Részlet a könyvből:

“Április első két hete utálatos időjárás mellett telt el; eső, szél és olyan égbolt, amelyen a sűrű felhők csak úgy kergették egymást. A Napot, amely már magasra emelkedve végezte mindennapi pályafutását, a csaknem teliholdat, amelynek be kellett volna világítania sápadt fényével a Földet, éppoly kevéssé lehetett látni, mint az eltűnt meteort.

Hudelsonné, Jenny és Francis Gordon éppenséggel nem panaszkodtak azért, hogy lehetetlen volt minden csillagászati megfigyelés, és Lou, aki különben ellensége volt a szélnek és esőnek, most nem örült volna annyira a kék égnek, mint ahogyan a rossz időjárás tartós voltának örvendett.

– Csak legalább az esküvőig így tartson – kiáltott fel -, és bárcsak még három hétig ne lehessen látni sem a Napot, sem a Holdat, sem a legpirinyóbb csillagot!

Lou nagy csalatkozására azonban megváltozott az idő, és a 15-ről 16-ra virradó éjjel éppen az ellenkezőjébe fordult át. Az északi fuvallat elűzte a felhőtömegeket, s az ég csakhamar teljes tisztaságában tűnt elő a felhők mögül.

Forsyth úr és Hudelson doktor azonnal felmentek a tornyaikba és nekifogtak a Whaston fölött elterülő égbolt átkutatásához a zenittől egész a horizontig.

Elvonult most a meteor a távcsöveik előtt?… A két ember savanyú ábrázata után ítélve, nyilvánvalóan még nem következett be ez az eset. Az egyformán rossz kedvük azt jelezte, hogy mindketten egyformán balszerencsével dolgoztak. S ez valóban úgy is volt. Sydney Hudelson doktor semmit sem látott az égen, és Dean Forsyth úr sem látott többet. De hát valóban csak olyan kóbor meteorról volt szó, amely örökre eltávozott a Föld vonzási köréből?

Az április 19-i újságoknak egy kis cikke hozta meg a feleletet erre a kérdésre.

A bostoni csillagvizsgálóból származó közlemény így szólt:

“Tegnapelőtt, április 17-én este kilenc óra tizenkilenc perc és kilenc másodperckor rendkívüli nagyságú meteor jelent meg a horizont felett, s óriási sebességgel vonult át az ég nyugati részén.

Érdekes dolog, ami Whaston városát büszkeséggel töltheti el, hogy ezt az égitestet két kiváló polgára fedezte fel elsőnek március 16-án, mégpedig mindketten pontosan ugyanabban a pillanatban.

A pittsburghi obszervatórium közlése szerint ez az égitest azonos azzal, amelynek megjelenését Dean Forsyth úr jelentette be ennek az intézetnek, és a cincinnati obszervatórium szerint ugyanaz, mint amiről ugyanazon a napon pontosan egyező jelentést küldött oda Sydney Hudelson doktor. Dean Forsyth és Sydney Hudelson urak mindketten Whastonban laknak, ahol a polgártársaik a legnagyobb tiszteletben részesítik őket.”

AZ ARANY METEOR KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák