Menu

Krasznahorkai László: Sátántangó

Egy elhagyatott alföldi tanyán tengődő közösség életéről szól a történet, akik állattenyésztésből próbálják eltartani magukat. Mikor megkapják kevés pénzüket, feltűnik Irimiás és Petrina, két közveszélyes munkakerülő. Új esélyt kaptak a rendőri hivataltól: bizalmas jelentéseket kell tenniük az alföldi tanyán élő emberek életéről.

A két szélhámos kihasználja a nincstelenek jóhiszeműségét és bizalmukba férkőzve ráveszi őket, hogy hagyják el az alföldi tanyát, reménytelen életük színhelyét, s kezdjenek új életet. A tanya lakói egy emberként állnak Irimiás mögé, aki egy kastélyhoz vezeti őket. Ott ébrednek rá helyzetük teljes kilátástalanságára, ám Irimiás másodszor is eljön, s egy újabb hazugság segítségével ráveszi őket, hogy a városba költözzenek…

Részlet a könyvből:

“Oldalra fordította a fejét, a telep keleti oldalán álló, egykor zsúfolt és zajos, most düledező és elhagyatott épületek felé, és keserűen figyelte, amint a puffadt-vörös nap első sugarai áttörnek egy megkopasztott tetejű, omladozó tanyaház tetőgerendái között. „Végtére is döntenem kéne már. Nem maradhatok itt.” Visszabújt a meleg paplan alá, karjára hajtotta a fejét, de szemét nem tudta lehunyni: megrémisztették ezek a kísérteties harangok, de még inkább ez a hirtelen csönd, ez a fenyegető némaság, mert úgy érezte, most aztán minden megtörténhet. De nem mozdult semmi, mint ahogy ő sem moccant meg az ágyban, egészen addig, míg a körülötte hallgató tárgyak között egyszer csak elkezdődött valami ideges párbeszéd (megreccsent a kredenc, megzörrent a lábos, a helyére csúszott egy porcelántányér), akkor hirtelen megfordult fekhelyén, hátat fordított a Schmidtnéből áradó izzadságszagnak, fél kézzel kitapogatta az ágy mellé készített vizespoharat, s egy hajtásra kiitta. S ezzel aztán ki is szabadult ebből a gyerekes félelemből; felsóhajtott, megtörölte izzadt homlokát, s mivel tudta, hogy Schmidt és Kráner még csak most terelhetik össze a barmokat, hogy a Szikesről felhajtsák a teleptől északra fekvő Gazdaság istállójáig, ahol aztán végre megkapják a keserves nyolc hónapért járó pénzt, s hogy emiatt jó pár óra eltelik addig, amíg onnan gyalog hazaérnek, elhatározta, megpróbál aludni még egy keveset. Lehunyta a szemét, oldalára fordult, átölelte az asszonyt, s már majdnem sikerült elszunnyadnia, amikor megint meghallotta a harangokat. “

A SÁTÁNTANGÓ KÖNYV ONLINE OLVASÁSA

Kategóriák