Menu

Császár Róbert: A fotel

csaszar-robert-a-fotel“Ültem. Emlékszem, határozottan emlékszem, hogy akkor is csak ültem, és bámultam ki a fejem zűrös gondolatai közül. A létezés vett körül csupasz valóságával. Próbáltam felidézni az emlékeimet a rideg sáros napokról. Azokról az évekről, amikor a nyár is hűvös volt, akár egy kora márciusi reggel. Emlékszem, apán gyakran üvöltött, néha sírt. Anyám sírt. Ültünk a bérházban, és sírtunk vagy üvöltöttünk.”

“…Pár héttel a májkrémes vacsora után, késő éjszaka kint álltam az udvarunkon. Egész pontosan a falu udvarán, hiszen a ház is a falué volt. Béreltük. Nádasdiék megint összerúgták a port valakivel; bár nem értettem, miért, de mintha velem ordítottak volna. Megszeppenve álltam és bámultam az öreg Rókára. Amikor már úgy éreztem, hogy a bátorságom végleg elfogyott, és azonnal fel fog törni belőlem a gyermeki, vigasztalhatatlan sírás, a kocsma irányából valaki odarohant hozzám, és felkapott. A nagynéném volt. Haragja oly nagyra duzzadt, hogy félelmet nem ismerve leteremtette a férfiakat, ne engem bántsanak!…”

A FOTEL NOVELLA LETÖLTÉSE

Azw3 formátum | Epub formátum | Mobi formátum | Pdf formátum

vagy

Olvasás most online!

Kategóriák