Menu

Tömörkény István: Barlanglakók

A BARLANGLAKÓK NOVELLÁSKÖTET LETÖLTÉSE

Tömörkény írói munkálkodásának három esztendős termését foglalja magába a Barlanglakók.

A kötetben 60 novella olvasható. Többek között: Egy a nép közül, A víz mellől, Kabarézás a csárdában, Mindenek ébredeznek, Kutyák dolga, Ló nem való kocsmaszobába, Haladni kell.

Részlet a “Postavárás” című novellából:

“A hegyeket belepte a hó, a völgyeket is belepte a hó, minden megfagyott, csak a Lim vize szaladt sebesen a kősziklák között. Habjainak gyors szaladását nézte a partról a katona: ennek a víznek minden csöppje fölfelé igyekezett, Magyarország felé. A vizek mindig, folyton-folyvást mentek fölfelé, mi pedig mindig és folyton-folyvást odalent maradtunk, és nem tudtuk még azt sem, hogy mikor jövünk haza. Két esztendő lesz-e belőle, vagy három esztendő, vagy hogy úgy lehet, hogy soha haza nem érünk, hanem ott maradunk a nagy hegyek között, a völgyek kietlen hómezőin, és bámulnak reánk a meredek veres szirtek időtlen időkig – most huszonegy esztendeje volt ez oda alá Novibazárban.

Ott voltunk, ott éltünk, csak a gondolatok jártak haza. Azok sem voltak valami alkalmas gondolatok, a szívek vágytak haza a pusztára, amely ilyenkor csodaszép mélységesen, mikor a hó ellepi a mezőt, a fehér tanyákat és fehér kutyákat egyaránt. Nagy, csúnya hegy állott a tábor oldalán, fenyegetőleg, mintha mindig le akarna ránk esni: a katona utoljára a sóhajtásával hozzá fordult:

– Óh, hogy ugyan miért nem szakadsz le már vagy egyszer? De úgy szakadj le, hogy agyonüss valamennyiünket, legalább nem szaggatódna a szívünk.

A honvágy ült a lelkeken, olyképp, miként valami szomorú fekete holló. Volt eset rá, hogy az emberek játszottak egymással bolondos katonajátékokat, tréfaképp verekedtek is, azután akkor valaki a barák sarkában egy hosszút sóhajtott. Semmi egyebet nem tett, csak sóhajtott egy hosszút, amilyen a lélekből szokott fölfakadni. Azt mindenek egyszerre meghallották, a játék abban maradt, a tréfa elült, az izmos karok leereszkedtek, és szótlanul bámultak egymás szemébe az emberek. Rossz kis halvány petróleumlámpa szomorúan pislákolt lefelé, a barák tetejéhez madzaggal kötözve lévén, egy ember írta alatta nagy betűkkel haza a levelet:




Kelt a levelem ideki a kistanyán, kívánom az Istentűl, hogy ezen pár sor írásom egészségbe, erőbe találja magukat…”

A BARLANGLAKÓK NOVELLÁSKÖTET LETÖLTÉSE

Kategóriák