Menu

H. G. Wells: Világok harca

vilagok-harcaNem sokkal azután, hogy a csillagászok szokatlan fényjelenségeket észlelnek a Marson, különös hullócsillag zuhan egy London melletti mezőre. Hamarosan kiderül, hogy az, amit meteornak vélnek, valójában lövedék – és az idegen hengerekben látogatók érkeztek a Földre. A kapcsolatfelvétel azonban borzalmas következményekkel jár: egy emberi különítmény megközelíti a hengert egy fehér zászlóval, de a marslakók megölik őket és a közelben állókat egy hősugárral.

A marslakók háromlábú harci gépeket (tripodokat) szerelnek össze, mindegyik fegyverzete hősugárból és egy kémiai fegyverből, a „fekete füstből” áll. Ezek a tripodok megsemmisítik a kráter környékén állomásozó haderőket, és megtámadják a környező településeket, London felé haladva.

Mi történik, ha egy fejlettebb civilizáció megpróbálja leigázni a Földet? Miközben újabb és újabb hullócsillagok hasítják végig az eget, az emberiség jövője szinte napok alatt végveszélybe kerül.

Részlet a könyvből:

“Végre bekövetkezett az éjszaka, mikor az első csillag lehullott. Reggel felé vált láthatóvá, amint Winchester fölött kelet felé suhant, lángvonalat írva le magasan a levegőben. Száz meg száz ember látta, és bizonyára mindenki közönséges hullócsillagnak tartotta. Albin leírása szerint néhány másodpercig izzó zöldes sávot hagyott maga után. Denning, aki a meteorkérdésben legnagyobb tekintélyünk, azt állította, hogy kilencven- vagy százmérföldnyi magasságban tűnt fel először, s mintegy százmérföldnyi távolságban hullott le tőle kelet felé a földre.
Én ebben az órában otthon voltam, munkámon dolgozva; de bár ablakaim Ottershaw felé nyíltak, s redőnyei fel voltak húzva (mert akkoriban szerettem az éjszakai mennyboltra felfeltekinteni); a hulló csillagból nem láttam semmit. Ám bizonyos, hogy az a valami, aminél különösebb dolog sohasem jutott a külső térből a Földre, akkor hullott le, mikor ott ültem, s láthattam volna én is, ha éppen akkor találok föltekinteni, mikor alázuhant. Azok közül, akik látták repülni, néhányan azt mondják, hogy útja során sziszegő hangot hallatott. Én azonban ebből sem hallottam semmit. Berkshireben, Surreyben és Middlesexben sok ember látta lehullani; de legföljebb annyit gondolhattak, hogy valami meteor volt. Úgy látszik, senki sem nyugtalankodott annyira, hogy még az éjszaka folyamán elindult volna fölkeresni a lehullott tömeget.
De szegény Ogilvy, aki látta a lehulló csillagot, s meg volt győződve arról, hogy egy meteorkő fekszik valahol a Horsell, Ottershaw és Woking között elnyúló réten, jókor reggel azzal a szándékkal kelt föl, hogy a meteorkövet megtalálja. Megtalálni meg is találta, mindjárt virradat után, a homokbányák közelében. A lövedék ereje óriási üreget fúrt a földbe, és a kavicsos homokot szétröpítette mindenfelé, úgyhogy a mezőt mintegy másfél mérföldnyi körzetben apró homokbuckák borították. A hangafű kelet felé tüzet fogott, és keskeny, kékes füstszalag szállt fölfelé a virradatban.

A VILÁGOK HARCA KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák