Menu

Alexandre Dumas: A szélhámos

dumas-a-szelhamosFaverne Henrik gróf éppen nősülni készül, egy gazdag ember lányát szeretné elvenni feleségül, de a leendő após d’Hornoy Olivér bárótól megtudja, hogy Faverne szélhámos. Mivel ez a tény akadályt gördít a házasság útjába, a gróf párbajra hívja a bárót…

Részlet a könyvből:

“Folytattam betegeim látogatását, de sehogy sem ment ki fejemből, bármennyire igyekeztem is elfelejteni, amit Faverne bárónál láttam és hallottam.

Bár ezzel a szerencsétlen emberrel szemben teljes erkölcsi és ösztönszerű ellenszenvem, amelyet már említettem, változatlanul megmaradt, mégis bizonyos – hogy úgy mondjam -, fizikai részvétet kezdtem érezni iránta, amilyet a szenvedésre kárhoztatott ember minden szenvedő teremtés iránt érezni szokott.

Nem étkeztem otthon, és mivel estém egy részét is betegek látogatására kellett fordítanom, csak éjfél után kerültem haza.

Érkezésemkor arról értesültem, hogy egy fiatal ember, aki orvosi tanácsot kérni jött, már jó egy órája várakozik rendelőmben.

Nevét tudakoltam, azt mondták, nem akarta megnevezni magát.

Benyitottam szobámba s Faverne urat találtam ott.

Még sápadtabb és izgatottabb volt, mint reggel.

Az asztalon egy könyv feküdt fölnyitottan előtte, úgy látszott, annak az olvasásával töltötte a várakozás idejét; ez a könyv d’Orfila méregtana volt.

– Nos – kérdeztem -, rosszabbul érzi magát?

– Igen – válaszolt -, nagyon rosszul vagyok. Borzalmas véletlen ért, szörnyű kalandom volt és ide siettem, hogy elmondjam önnek. Óh, amióta Párizsban vagyok, amióta ezt az életet élem, amely már nem ismeretlen ön előtt, ön az egyetlen ember, aki iránt teljes bizalommal viseltetem. Lássa, kérem, nem is azért jöttem el önhöz, hogy bajomra, melyben szenvedek, orvosságot kérjek öntől, hiszen ön már megmondta nekem, hogy annak nincs gyógyszere, és magam is jól tudom, hogy az nem gyógyítható, de legyen szabad tanácsot kérnem öntől.

– Csakhogy ily esetben tanácsot adni éppoly nehéz ám, uram, mint orvosságot rendelni, és meg kell vallanom, hogy tanácsot nagyon ritkán adok. Általában vagy akkor szokás tanácsot kérni, amikor az ember valamire tulajdonképpen már elhatározta magát és elhatározásában megerősödni szeretne; vagy pedig akkor, ha még nem bírja eldönteni, mi legyen s másnak a tanácsán indul el, hogy aztán egy szép napon azt mondhassa a tanácsadójának: íme, az ön bűne ez!”

A SZÉLHÁMOS KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák