Menu

Aszlányi Károly: Aludni is tilos

A történek főhőse egy testi és szellemi tartalékait felélt fiatalember, aki minden lehető és lehetetlen pillanatban álomba zuhan: utcai esőben és kávéházi fülledt melegben, a bútorkereskedő mintatermében és egy asszony mellett az ágyban – s tíz, száz és talán ezer helyzetben még.

A talaját vesztett mérnök, Tóth Flórián sorsának alakulását követhetjük nyomon az ázott utcákon át: a selyemfiú és az öntudatos munkanélküli kettéhasadt énjét, a szegény fiatalember és a grófnő szerelmét, vagy éppen a rácsimpaszkodó modern amerikai bakfissal folytatott viszonyát.

Vajon szerencse és szerencsétlenség forgandósága, az erő hiánya és a gyöngeség az oka a nyomorúságnak, vagy pedig valami általánosabb, kívülálló ok?

Részlet a könyvből:

“Kisomfordált az ajtón. Íme, ez az; ha a keze nem zsibbadt volna el az asztalon alvástól: pofon üthetné a pincért. De minek ütné pofon, ha mindez nem történt volna?! A világirodalom legszemérmetlenebb hazugsága a romantikus és mosolygó szegénységről szól: ami pedig nem létezik. A szegénység őrli és marja a szegényt; és egyik szegény őrli és marja a másikat – vajon tetszéssel olvassák-e a regényeket, ahol az obligát gazdag ember megcsömörlik vagyonától és irigyen nézi a játszadozó szegényeket?!! Nincsenek boldog szegények, mert azok, akik a szükségleteikről lemondanak, ha megszerezni nem tudják őket: nem boldogok, hanem együgyűek, gyávák vagy igénytelenek és semmi esetre se szolidárisak: mert ezt az igénytelenségüket aztán csendes és állandó propagandára használják fel igényesebb társaik ellen.”

AZ ALUDNI IS TILOS REGÉNY LETÖLTÉSE

Kategóriák