Menu

Az olajárus és a kurtizán – Négy elbeszélés a Csin ku csi kuan gyűjteményből

olajarus-es-a-kurtizanTartalom

Az olajárus és a kurtizán
Az öreg kertész
Vőlegénycsere
A kolduskirály leánya

A klasszikus kínai elbeszélés-irodalom remekeiből kap kicsiny ízelítőt az olvasó ebben a kötetben. A közvetlen hangú négy elbeszélés gazdag és érdekes színei, mesei áradása emberi közelségbe hozza a régi Kína városainak levegőjét, s az olvasónak óhatatlanul az európai reneszánsz világát idézi.
A néha meghökkentő, időnként számunkra sikamlós, mindig lebilincselő elbeszélések hol az Ezeregyéjszaka, hol Boccaccio történeteire emlékeztetnek s joggal, mert aki a mesét szereti, mesét talál bennük, aki pedig novellát akar, az sem csalódik.

Részlet a könyvből:

“Az öreg kertész minden reggel elsöpörte a virágok alól a lehullott leveleket. Ez volt az első gondja. Azután virágait sorban megöntözte. Esténként még egyszer öntözött. Milyen boldog volt, amikor valamelyik fa virágozni kezdett; bort forralt vagy teát főzött; ezután mélyen meghajolt, a földet az italáldozattal meghintette, s közben a virágok hosszú életéért három imát mondott. Ennek megtörténtével a fa alá ült s lassan-lassan addig kóstolgatta az italt, míg egyszer csak a bortól felderülve énekelni kezdett. És ha elfáradt, a fa alá feküdt, egy szikla szolgált neki párnául, s attól kezdve, hogy a bimbók fesleni kezdtek, ottmaradt, míg csak a fa teljesen virágba nem borult. Ha a nap hevesen tűzött, seprűvel permetezte növényeit. Holdsütésben egész éjjel virrasztott. Ha vihar támadt, szalmakalapjában és kanavászköpenyében körüljárta a kertet, és ha valahol széltört ágat talált, azt bambuszkaróval megtámasztotta. Rossz időben éjjelente többször is kinézett a kertjébe.

Ha valamelyik virág hervadni kezdett, az aggastyán sóhajtott, még könnyezett is, és mivel ellenére lett volna a lehullott szirmokat eldobni, kis söprűjével gondosan összegyűjtötte, tányérba tette azokat, úgyhogy ameddig el nem száradtak, még örömét lelhette bennük. Azután a hervadt virágokat tiszta korsóba helyezte. Mihelyt a korsó megtelt, a kimondhatatlan bánat tekintetével ismét italáldozatot mutatott be borból vagy teából, és a korsót elvitte a gátra, hogy elássa. Ezt a műveletet »virágtemetésnek« nevezte. Ha a szirmokat a zápor leverte és besározta, gondosan tisztára mosta és beleszórta azokat a tóba. Ezt nevezte »virágfürdetésnek«.”

AZ OLAJÁRUS ÉS A KURTIZÁN KÖNYV LETÖLTÉSE

 

Kategóriák