TARTALOM
VILLÁM ÉS ESTI TŰZ
IFJUSÁGI SZAMÁR
JAMAICA RUM
ÓRIÁSOK
KÉK KENDŐ
FILIPOVICS ÉS A GIGÁSZ
A VÁMRAKTÁRBAN
HAMIS PÉNZ
PIRÓK
MATYIKA
MUFICS
ÖTVEN
A FŰSZERESNÉL
A VASUTAS HÁZBAN
A KERESZTEN
GEORGI, A BORBÉLY
Részlet a könyvből:
„Kiakasztottam s visszaengedtem s ő megint csak olyan megható volt nékem, bár a szemem, amint a másik mondás tartja, a homlokán kutatta a szarvakat.
Terveztem, ha egy kicsike szarvra akadnék a homlokán, azt mondanám neki: – Mi ez itten az úron?
S ha azt feleli, mit tudom én, akkor addig csavarom a szavamat, míg eljutok oda, hogy akinek szarvas a homloka, annak is szotyka szokott lenni a felesége…
Már igazán fütyült a szél s úgy napközben az egész ég teli volt sárkánnyal, amit a gyerkőcök függesztettek rája s már mondta is Strausz úr, hogy nincs sok időnk hátra a jégig, amikor befagy a folyam s akkor kezdődik a malomjáték. És hogy én tudok-e? és hogy ő majd ad nékem öt pénzzel többet és meg is nősülhetek nála, sőt ha olyan lesz a nő, akkor hozzam el a házukhoz cselédnek és születhetik náluk két-három gyerekünk: jó lesz az mind inasnak.
Egye meg a fene a babonádat, András, gondoltam megindultan, hiszen ez egy aranyszívű ember s teli lánggal adtam. Szép kerek parazsat tűztem a cigarettájára s ő elkezdett nevetni, de olyan nagyon, ahogy a forrás szokott, mikor először kiér a napra.
Mondani nem mondott semmit, csak rögtön visszafordult hazafelé. Útközben is folyton nevetgélt, dúdolt, egyszer csak megállít a Körte ucca sarkán, összenyomja elől a cigarettája fejét s odatolja nékem: – Na most adj megint tüzet, András, adj fiam, mert megpukkadok.
Hát így voltunk. Mert ő – amint megtudtam – külön lakott a másik épületszárnyban és a segédek, inasok nem igen beszéltek róla, de mindannyian tudták, hogy Strausz úr sejti, hogy a külön lakásból hova jár a felesége. S ilyenkor, úgy mondják, hálóingben az ablakban állt s csak az fájt néki nagyon, ha sokáig volt oda az asszony… és az én figyelmeztető jelemet, hogy félre-parázs félre-asszonyt jelent, rögtön megértette és mikor én neki imént a teli parazsat adtam: azt hitte, vége a csúnya sorsnak, betelt az asszony és nem járkál majd hozzánk.
Ott a Körte ucca sarkán megint gyufát gyujtottam s igazság szerint néki odaadtam. Meg dühödt is voltam a fájdalmasságon kívül s így a lángom leharapta a cigarettája felét.
Hadd tudja meg, hogy odajár még Amália hozzánk, újabban nem is egyszer, hanem éjjel és hajnalban.
S ezután én néki mindég csak gyujtogattam a jelet és ő egyszer-másszor könnyezett. Aztán nem bírtam tovább a dolgot s odahagytam a helyemet. Fát fűrészeltem a Berknél, megkerestem vele kettőt-hármat és lám, ez volt a szerencsém, mert úgy farsang-küszöb-tájban éjjel rájuk zárta az ajtót és megégette Strausz úr mindahányat, az asszonyt és a segédeket is a torlaszolt szobában. És őt magát elvitték valami nagy őrültségbe, oda, ahol a semmi a király.”
A VILLÁM ÉS AZ ESTI TŰZ KÖNYV LETÖLTÉSE