Menu

Guy de Maupassant: Az ember szíve

az-ember-sive-maupassantAndré Mariolle, a bizonytalan egzisztenciájú fiatalember váratlanul és akaratlanul beleszeret Michele de Burne-be, aki zsarnoki férje halála után élvezi szabad, független életét és szalonjában a legkülönbözőbb művészeket fogadja. Gyakran találkoznak titokban és a szalonban is, ami egyre előkelőbb lesz, és ahol se André, se ismerőse, az ünnepelt szobrász nem érzik jól magukat.

Szerelmi bánatában André vidékre bújdosik. Megismerkedik Élisabeth Ledrun-nel, aki most találkozik először az igazi szerelemmel. Bár André félti és sajnálja a lányt, kialakul közöttük a kapcsolat, melyet Michele megérkezése sem szakít félbe. Hamarosan mindhárman Párizsba indulnak.

Michele szalonjára és az új vendégekre gondol. Élisabeth a férfi által ígért házról és kezdődő úri életmódjáról ábrándozik. André viszont kiábrándult. Nem talál olyan nőt, aki egyesíti magában Michele “varázshatalmát” és Élisabeth odaadását.

Részlet a könyvből

“Kiment, otthagyta egyedül Mariolle-t.

Mariolle kiment a vendéglő kertjébe, betelepedett az egyik lugasba, odavitték utána az ürmöst. Ott üldögélt alkonyatig, hallgatta a ketrecbe zárt rigó füttyét, nézegette a pincérlányt, aki néha elment mellette, kicsit kellette magát, és gondoskodott az úrról, látva, hogy megnyerte a tetszését.

Akár előző este, most is egy üveg pezsgőt vitt magával a szívében; de az út árnyai meg a hűs éjszaka hamar eloszlatták könnyű kábulatát, és megint csak leküzdhetetlen bánat költözött a lelkébe. “Mitévő legyek? Itt maradjak? – töprengett. – Vajon sokáig kell még így vonszolnom ezt az összetört életet?” Nagyon későn aludt el.

Másnap megint a függőágyban hintázott; és mivel folyton ott látta azt a hálót vetegető embert, arra gondolt, hogy ő is horgászásra adja a fejét. A fűszeres, akinél horgászbotot is lehetett kapni, megtanította erre a nyugodalmas sportra, még azt is felajánlotta, hogy felügyel első kísérleteinél. Mariolle el is fogadta az ajánlatot, és megfeszített ereje és lankadatlan figyelme eredményeképpen reggel kilenctől délig sikerült is fognia három kis halat.

Ebéd után megint elindult Marlotte-ba. Miért? Hogy agyonüsse az időt.

A fogadó kis szolgálója elnevette magát, mikor meglátta.

Mariolle is elmosolyodott, mulattatta ez az ismeretség, és igyekezett beszéltetni a lányt.

A kislány még bizalmasabb volt, mint előző nap. Megmondta, hogy Élisabeth Ledrunek hívják.”

AZ EMBER SZÍVE KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák