„Az egész idő alatt az a gondolat foglalkoztatta, hogy e rejtélyes idegen valószínűleg nem más, mint az úgynevezett «tenger réme».
Az a híres tengeri rablófőnök, ki társaival együtt az egész óceán réme. Három hónappal ezelőtt épen azon megbízást nyerte Wilder, hogy Fid és Scipio segélyével kutassa fel s fogja el a veszélyes kalózkapitányt. Minthogy a városban egész nap hiába keresték a tengeri rablót, Wilder estefelé kísérőivel együtt a kikötőbe ment s ott csakhamar bebocsáttatást nyert a hajóra. A fedélzeten aztán szemtől-szembe állt a zöld ruhás idegennel s ez most már nem is titkolta kilétét tovább, hanem felismertette magát az ifjúval, elmondva, hogy ő csakugyan a kalózcsapat rettegett főnöke, az úgynevezett «tenger réme».
Wildernek csakhamar sikerült a rablóval úgy egyezni meg, hogy ez első tisztjévé nevezte ki, Richardot és Scipiot pedig szintén szolgálatába fogadta. Első feladata az volt, hogy vegye át a »Karolina« nevű hajó parancsnokságát, mert ennek kapitánya megbetegedett, azután pedig játssza az egész hajót a rablófőnök kezére. A hajó, melyen Gertrud is utazott, Wyllysnével és a néger rabnővel, néhány nap múlva csakugyan elindult Newportból. A nyilt tengeren azonban borzasztó vihar keletkezett, mely két álló napig dühöngött s nemcsak a hajóban okozott nagy károkat, hanem az első tisztnek s több matróznak életébe is került. A harmadik éjjel csillapodni kezdett a szél s ekkor Wilder is le akart nyugodni kissé a nagy fáradalmak után. Hogy ezt tehesse, a második tisztre bízta a parancsnokolást, csakhogy ez megbízhatatlan s ezenfelül rossz indulatú ember volt.”
LETÖLTÉS