Tartalom
Nyugtalan éj
Kutya a templomban
Részlet a könyvből:
„Tízre ágyban voltunk, mert virradatkor fent és útban akartunk lenni gyalog hazafelé. Én késlekedtem, de Harris rögtön elaludt. Gyűlölöm az olyan embert, aki rögtön elalszik; aféle meghatározhatatlan valami van ebben, ami nem épen sértés és mégis gorombaság; még pedig olyan, amit hozzá nehéz elviselni. Ott feküdtem e sérelmen bosszankodva, és igyekeztem elaludni, de minél inkább igyekeztem, annál éberebb lettem. Kezdtem magamat nagyon elhagyottan érezni a sötétben, egyedül egy elemésztetlen ebéddel. Lassanként az eszem nekilendült és kezdte fontolóra venni minden tárgynak a kezdetét, amiről valaha gondolkoztak; de soha nem ment túl a kezdeten; csak ép érintette; tárgyról-tárgyra rohant őrült sebességgel. Egy óra múlva az egész fejem forgott és én holt fáradt, kimerült voltam.
A fáradtság olyan nagy volt, hogy nemsokára kezdte bizonyos mértékben megtámadni az ideges izgatottságot; míg azt hittem, hogy ébren vagyok, valóságban pillanatokra öntudatlanul bóbiskoltam, és hirtelen fölébredtem egy testi rázkódással, amely tagjaimat szinte szétrángatta — a pillanatnyi érzékcsalódás az lévén, hogy hátrafelé bukom egy szakadék felett, Miután nyolc vagy kilenc szakadékon átestem és így rájöttem, hogy agyain egyik fele nyolc-kileneszer aludt, anélkül hogy az egészen éber, erősen dolgozó másik fele gyanította volna, az időnként való öntudatlanság kezdte fokozatosan kiterjeszteni varázsát agyamnak nagyobb területére, és végül álomba süllyedtem, amely egyre mélyebb lett és kétségtelenül épen azon a ponton volt, hogy kitartó, áldott, álmodó kábulattá váljék, amikor — mi volt az?
Eltompult képességeim részben visszavonszolták magukat az életbe és befogadó állást vettek föl. Most borzasztó, határtalan távolságból jött valami, ami nőttön-nőtt és közeledett, és nemsokára felismerhető.volt, mint hang — előbb inkább érzésnek tetszett. E hang egy mérföldnyire el volt most — talán egy vihar morajlása volt; és most közelebb jött — nem egészen egy negyed mérföldnyire. Távoli gépezetnek tompított reszelődése vagy nyikorgása volt? Nem, még közelebb jött. Menetelő sereg egyöntetű dobogása volt? De még közelebb jött és még közelebb — és végre közvetlenül a szobában volt: csupán egy egér volt, amely a faburkolatot rágta. Hát ily semmiségért tartottam vissza annyi ideig a lélegzetemet!
A NYUGTALAN ÉJ KÖNYV LETÖLTÉSE