Menu

Mark Twain: Nyugtalan éj

nyugtalan-ejTartalom

Nyugtalan éj
Kutya a templomban

Részlet a könyvből:

„Tízre ágyban voltunk, mert virradatkor fent és útban akartunk lenni gyalog hazafelé. Én késlekedtem, de Harris rögtön elaludt. Gyűlölöm az olyan embert, aki rögtön elalszik; aféle meghatározhatatlan valami van ebben, ami nem épen sértés és mégis gorombaság; még pedig olyan, amit hozzá nehéz elviselni. Ott feküdtem e sérelmen bosszankodva, és igyekeztem elaludni, de minél inkább igyekeztem, annál éberebb lettem. Kezdtem magamat nagyon elhagyottan érezni a sötétben, egyedül egy elemésztetlen ebéddel. Lassanként az eszem nekilendült és kezdte fontolóra venni minden tárgynak a kezdetét, amiről valaha gondolkoztak; de soha nem ment túl a kezdeten; csak ép érintette; tárgyról-tárgyra rohant őrült sebességgel. Egy óra múlva az egész fejem forgott és én holt fáradt, kimerült voltam.

A fáradtság olyan nagy volt, hogy nemsokára kezdte bizonyos mértékben megtámadni az ideges izgatottságot; míg azt hittem, hogy ébren vagyok, valóságban pillanatokra öntudatlanul bóbiskoltam, és hirtelen fölébredtem egy testi rázkódással, amely tagjaimat szinte szétrángatta — a pillanatnyi érzékcsaló­dás az lévén, hogy hátrafelé bukom egy szakadék felett, Miután nyolc vagy kilenc szakadékon átestem és így rájöttem, hogy agyain egyik fele nyolc-kileneszer aludt, anélkül hogy az egészen éber, erősen dolgozó másik fele gyanította volna, az időnként való öntudatlanság kezdte fokozatosan kiterjeszteni vará­zsát agyamnak nagyobb területére, és végül álomba süllyedtem, amely egyre mélyebb lett és kétségtelenül épen azon a ponton volt, hogy kitartó, áldott, álmodó kábulattá váljék, amikor — mi volt az?
Eltompult képességeim részben visszavonszolták magukat az életbe és befogadó állást vettek föl. Most borzasztó, határtalan távolságból jött valami, ami nőttön-nőtt és közeledett, és nemsokára felismerhető.volt, mint hang — előbb inkább érzésnek tetszett. E hang egy mérföldnyire el volt most — talán egy vihar morajlása volt; és most közelebb jött — nem egészen egy negyed mérföldnyire. Távoli gépezetnek tompí­tott reszelődése vagy nyikorgása volt? Nem, még közelebb jött. Menetelő sereg egyöntetű dobogása volt? De még közelebb jött és még közelebb — és végre közvetlenül a szobában volt: csupán egy egér volt, amely a faburkolatot rágta. Hát ily semmiségért tartottam vissza annyi ideig a lélegzetemet!

A NYUGTALAN ÉJ KÖNYV LETÖLTÉSE

Kategóriák