Afrika fölfedezésének történetében korszakalkotó, mert Afrika vízrajzának utolsó nagy kérdését, a Hold-hegység problémáját tisztázza.
Részlet a könyvből:
„1888 május 24.-én látta meg Henry Stanley legelőször a Euvenzori hótakarta csúcsait Nzabe és Badzua közt. Akkor tette meg leghosszabb és legkalandosabb afrikai útját és épen az Albert-tó nyugati keskeny partszegélyén járt.
«Amikor körülbelül nzabei táborunktól 8 km-nyire voltunk és délkelet felé tekintve átgondoltam az utolsó hónap eseményeit, egyik legényem csodálatos formájú felhőre figyelmeztetett. Gyönyörű ezüst színű volt és olyan alakú és arányú, mint óriási hófedte hegy. Határait lefelé követve, meglepődve láttam mély, sötétkék színét a lábánál, s csendesen tűnődtem magamban, hogy ez a felhő vájjon új zivatar előhírnöke-e? Amikor azonban láttam, hogy egészen a keleti és nyugati plató nyílásáig leér, meggyőződtem, hogy ez nemcsak képe valami hegynek, hanem valóságos hegycsúcsot látok, amely hóval van takarva.»
Stanley a hegyet «Buvenzori»-nak nevezte. Azért választotta ezt a nevet, mert úgy tetszett neki, mintha a hegy körül lakó bennszülöttek ezt alkalmazták volna leggyakrabban.
Az utolsó húsz évben itt járt felfedező utazók közül egyik sem gyanította, hogy itt közvetlen közel örök hó és jég van, mert átláthatatlan felhő és köd takarta irigyen a hegytetőket.”