Szívből ajánljuk ezt a kedves írást fiatal és kezdő szülőknek, és… mindenkinek.
Hogy milyen egy család élete, ahol sok a gyerek? Történetek a gyermekek mindennapjairól, csintalankodásaikról, egyéniségük fejlődéséről, problémáikról, és a nagy kérdés: milyen feladatok hárulnak a szülőkre? Mi a legjobb nevelési módszer? Mi történik, ha nem használ a szép szó, a büntetés a verés? Hogyan lehet kezelni a dolgokat, ha saját lelkiismeretünk is lázong esetenként?
A könyv érdekessége: „Ma már nyíltan bevallhatom, hogy a Kutyafülűek, amelyet a fanyar humoráért becsülnek sokan, halni hurcolt életek nyögéseinek, nyöszörgéseinek hallatán fogant a budapesti Gyűjtőfogház úgynevezett Kisfogházában. Rövid kis kezdőfejezetét még szabadlábon írtam ugyan, valamikor 1956 nyarán, de magát a könyvet csak két évvel később kezdtem papírra vetni ott, abban az emeletes épületben, amelynek a tövében naponta folytak akkoriban az akasztások. A halálraítéltek néhány földszinti cellában várták sorsuk beteljesedését. Én úgynevezett „kisítéletes” voltam, mégis teli aggodalommal: kibírja-e családom azt az időt, amíg hazajutok innen, hiszen hat kicsi gyerekkel maradt magára a feleségem. Az elítélt írók ekkor már papírt és ceruzát kaphattak, dolgozhattak. Ez nekem is kijárt. Ilyen körülmények között fogtam hozzá a könyvíráshoz, idéztem magam elé otthoni életünket, miközben „halálhörgés, siralom” hangzott felém az épület földszintjéről, és szinte személyesen éltem át az újabb és újabb kivégzések borzalmát. Hogyan lett mindebből fanyar humor? Könnyek és kacagás különös összhangja? Ez az én számomra is megmagyarázhatatlan. Annyit tudok: csak az a mélységes megrendülés válthatta ki belőlem, amely még akkor is hatott, mikor a félig kész könyvvel végre hazatértem, s megírtam az utolsó néhány fejezetet.”
