Bámulatosan izgalmas regény két férfiről, akik egy ősi királyságba látogatnak, hogy ott megtudják az igazságot családjuk ősiségéről.
Továbbá találkozzanak Ővel, Ayeshával, a fenséges, büszke és gyönyörű királynővel, akinek bája, bölcsessége és szépsége olyan, amivel földi halandók nem bírhatnak, és férfiak el nem viselhetnek, anélkül, hogy örökre rabszolgáivá ne váljanak.
„Leónak nyújtottam a levelet, ki elolvasva a címet, letette az asztalra és intett, hogy folytassam a szekrény kiürítését. Következett egy pergament-tekercs, kibontottam s így kezdődött, szintén Vincey barátom kezeírásával: Fordítása a cserépen levő ó-görög írásnak. Ezt is a levélhez tettem. Ezután következett egy másik, sárga és gyűrődött pergament-tekercs; kibontva, láttuk, hogy ez is fordítása az ó-görög írásnak, de latin nyelvre. Közelebbi megtekintés után úgy láttuk, hogy a XV-dik század elejéről származhatott. Közvetlen ez alatt valami kemény és súlyos tárgy volt, sárga vászonba takargatva és ez alatt ismét egy csomó finom, sásszerű lom. Lassan és gondosan legöngyölítettük a vásznat és szemünkbe tűnt egy nagy, kétségenkívül igen régi, piszkos, sárgaszínű cserép. Ez a cserép egy középnagyságú amforának a darabja lehetett. Nagyságára nézve 10 hüvelyk hosszú, 7 hüvelyk széles és fél hüvelyk vastag volt, sűrűn elborítva ó-görög írásjegyekkel, itt-ott kissé eltörlődve, de mindenütt olvashatóan.
– Van még valami? kérdé Leó, izgatottan suttogva.
Keresgéltem és találtam egy kis kemény csomagot, apró vászonzacskóban. A zacskóból kivettük először is egy gyönyörű miniatűr képet, elefántcsontra festve, továbbá egy kis csokoládészínű scarabeust, a következő jeggyel:
A mi, mint azóta megbizonyosodtunk róla, annyit tesz: „Suten se Ra”, fordításban: »Ra, vagyis a nap király fia«. A miniatűr kép Leó görög anyját ábrázolta, egy gyönyörű, fekete szemű asszonyt. A kép hátára szegény Vincey kezeírásával volt írva: Imádott feleségem!”
LETÖLTÉS