Igazán az apja! Milyen nagy horderejű szavak! Nem is fogta fel hirtelen a jelentésüket.
Egy kis horzsolást hagytak maguk után, de letompultak, elcsitultak, csak éppen valami zavaros érzéssé zsugorodtak össze lelke mélyén. Aztán nyomban jött a másik szenzáció, utálatos és kiábrándító. Szünetben történt. Egy kétszer olyan idős emberrel táncolt és aztán leültek együtt egy pálmacsoport mögé. A férfi egyszercsak lehajolt és megcsókolta a leány meztelen karját, a könyöke fölött. Ha ráütött volna, sem okoz nagyobb felháborodást, nagyobb sértődést. Gyp úgy érezte, hogy nem történhetett volna meg vele ilyesmi, ha nem mond valami biztatót, valami felbátorítót.
Felállott, ránézett a férfire nagy, a fájdalomtól sötét szemével, megborzongott és elosont. Egyenesen Wintonhoz ment. Zárkózott arcáról, összeszorított, kissé lebiggyesztett ajkáról mindjárt észrevette, hogy valami rettenetes történt vele; de Gyp nem szólt semmit. Csak annyit mondott, hogy fáradt, haza szeretne menni. Így aztán hazahajtattak hármasban a nevelőnővel, aki egész esti kényszerű hallgatása után most ugyancsak ontotta a szót, s gyorsan robogtak a fagyos éjszakában. Winton a sofőr mellett ült, szenvedélyesen cigarettázott, szőrmegallérját felhúzta a füléig, s szemét belefúrta a sötétségbe. Vajon ki merészelte megbántani kedvencét? Bent a kocsiban lágyan pergett a szó a nevelőnő ajkán, Gyp pedig hallgatagon ült a sötét sarokba húzódva, nem látott semmit, csak azt, hogy megsértették.
Hosszú órákig feküdt ébren a sötétben s lassanként összefüggő láncba kezdtek kapcsolódni gondolatai. Az elejtett néhány szó: Igazán az apja, meg a csók a meztelen karján valami nemi titokról lebbentették fel a fátylat és megerősítették benne a hitet, hogy van valami az élete hátterében.
LETÖLTÉS