A történet kiindulópontja a római Santa Maria d’Aracoeli Bazilika Bambino szobrocskája, melyet minden karácsonykor díszes ruhába öltöztetve, táncos-dalos tisztelettel köszöntenek a helybeliek.
Azonban egy gazdag angol hölgy szemet vet a szoborra, majd el is lopja azt, s a helyére egy tökéletes másolatot helyez. Az igazi Bambino azonban visszatér, és a hasonmást a ferences barátok kidobják. A hamis Bambino önálló életet kezdve, a jólét és a gazdagság ígéretével számos hívőt megszédít…
„Abban az időben, mikor Augustus volt császár Rómában és Herodes a tetrarcha Jeruzsálemben, történt, hogy nagy és szent éjszaka borult a földre. A legsötétebb éjszaka volt ez, melyet valaha is láttak; mintha az egész föld valami pincébe került volna. Lehetetlen volt a vizeket a szárazföldtől megkülönböztetni s a legmegbízhatóbb úton is lehetetlen volt eligazodni. Ez nem is lehetett másképp, mert az égboltozatról egyetlen fénysugár sem szállt alá. Valamennyi csillag otthon maradt s az öreg hold betakarta ábrázatát.
Amily mélységes volt a sötétség, épp olyan volt a csend és mozdulatlanság. A folyók megálltak futásukban, szellő nem mozdult, még a nyárfalevelek se rezegtek. Ha valaki tengerre szállt, észrevehette, hogy a hullámok nem verődnek a parthoz s a pusztában a homok nem csikorgott volna lába alatt.
Minden szinte megkövült mozdulatlanságában, nehogy zavarja az éjszaka szentségét. A fű nem mert nőni, a köd leszállni s a virágok féltek illatukat kilehelni.
Ezen az éjszakán nem száguldott ragadozó, nem mart a kígyó, nem ugatott az eb. És ami még nagyszerűbb volt, egyetlen élettelen tárgy sem háborította meg az éjszaka szentségét azzal, hogy valami gonosz cselekedet eszközéül szolgált volna. Tolvajkulcs nem nyitott zárat, kés nem ontott vért.”
LETÖLTÉS